Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Slovenské Pohlady 775
776 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. volt egyike azoknak, kik az 1861-iki turócszentmártoni kongresszuson a békülékenységet hirdették s ezt propagálták az általuk alapított Slovenská Noviny-ban. Születésük századik évfordulójának szentelt megemlékezés. 5. szám. K.: Hytier Donc. Ipolyi (A besztercebányai egyházi műemlékek ...) nyomán foglalkozik Doncs ispán személyével s főként egyházi építkezéseivel. 6. szám. J. Znbaty: Hytier Donc. Az előbbihez csatlakozón a Doncs név eredetét igyekszik megfejteni s legvalószínűbbnek véli, hogy a Donát keresztnév családias alakja a cseh Tomes := Tomás, Bures — Burian, Klimes = Kiiment, stb., a tót Mares : Martin mintájára. — J. S. : Historická monografia. Slávik Jánosnak a zólyomi esperesség történetét tárgyazó monográfiáját ismerteti. (885. 1.) 9. szám. Jos. Skultéty: Storocná pamiatka. Megemlékezés a tót mozgalomnak néhány 182'2-ben született alakjáról — mint Kalincák, Král, Francisci. Palárik, Viktorin a százados évfordulón. — J. Pr. Bella: Niektoré rozpomienky ζ rokov 1858—64. A jelzett években a Pesten élő Bella gyakran megfordult az akkor Pesten jogászkodó tót ifjak társaságában, különösen Paulinyi Vilmossal került szorosabb viszonyba. Visszaemlékezéseiben érdekes részleteket mond el utóbbi politikai röpiratának, a „Jánosik"-nak megjelentetéséről s az ezt követő perről. Azonkívül szól a Pesten élő szláv ifjaknak Dobrianskv helytartótanácsos kezdeményezésére alapított köréről. 11. szám. P. Florek: Dr. .J. Nováknak 1922-ben megjelent, Bajmóc vár és város történetét tárgyaló monográfiáját ismerteti. 12. szám. K.: Petőfi a Madách. A két magyar költőt, ünnepli — mint akiknek tót vér csörgedezett ereikben s mint akiknek költői alkotásában is specifikus tót faji sajátságok tükröződnek (?!). 39. évfolyam. 1. szám. Joz. Skultéty: Vel'ká mylka. Cseh részről folyóiratokban, napi sajtóban, ünnepélyes alkalmakkor szinfe tervszerűen nyilvánuló s a tót, irodalmi nyelv ellen irányzott támadásokkal foglalkozik. Különösen' pedig azzal a kettővel, mely a pozsonyi egyelem cseh tanárainak. Prazáknak s Weingartnak nevéhez fűződik. Előbbi a prágai Athenaeumban megjelent terjedelmesebb cikkében (Slovenská svojskost) többek közt azt állítja a tótokról, hogy az évszázados uralom alatt idegen szellemmel teltek el, továbbá, hogy Bernolák és Stur a. tót irodalmi nyelvvel a cseh-tót kapcsolatot gyengítették, a magyar politikai törekvések javát szolgálva vele. Szerinte a latin nyelv általános uralma mellett a XVIII. század végéig egyáltalán nem volt meg a lehetősége annak, hogy a magyarság szellemileg a tótságra ráfeküdjön, s amikor a XIX. században a magyar nacionalizmus erőre kapva fölülkerekedett, a tótságot nemzeti öntudata már eléggé megvédelmezte. S ebben nagy része van éppen Bernoláknak és Sturnak. Bernolákot Prazak vádja alól már az a körül< mény is felmenti, hogy az ő iskolájából nőtt ki Bolynak a szláv öntudattól duzzadó szelleme. Terhére írják Bernoláknak szótára bevezetésének ama szavait, melyek szerint szótárától a magyar nyelv terjesztése is várható. Ez azonban csak az igazi cél leplezésére szolgált s nem is Bernoláktól, hanem a művét kiadás alá szerkesztő Palkovictól ered. Amikor ugyanis Bernolák elhalt, szótárának még nem is volt magyar része. Ami pedig Stur munkásságát illeti, a tót mozgalmat az írók dolgozószobáiból éppen ő viszi ki a széles rétegek közé, s ezeket éppen a tót irodalmi nyelvvel sikerül mozgósítania. Weingarttal szemben Cambelt védelmezi, ki ellen az a panasz, hogy a tótságnak délszláv eredetéről való elmélete. Elítéli a tót irodalmi nyelv ellen intézett e kirohanásokat s a különbözőségek
