Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lombard; Ed.: Der medizinische Inhalt der schweizerischen Volkskalender im XVIII. und XIX. Jahrhundert. Ism. Győry 765

765 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. Veress Endre nyilván nem ismerte Bagellardus munkájának — Sudhoff által is említett — sa sok közül 1485-i olasz kiadását, mely két helyen is „da Fiume" származásúnak mondja szerzőjét. Meglehet ugyan, hogy még sincs igazam, mert a mi Trianon által elrabolt Fiuménkon kívül a Tagliamento mellett is van egy apró Fiume. Veressnek azonban semmiképen sem volt igaza, mert a Páduát körülvevő folyócska neve bizonyos, hogy „flumen" lehetett ugyan, de „Fiume" semmiesetre sem. Hogy azután a két Fiume közül melyik volt a Bagellardus származási helye, e tekintetben a nagyobbik valószínűség oly arányban szól a mi Fiuménk mellett, amenynyivel tetemesebb volt már abban az időben a lakosság lélekszáma az adriaparti Fiúméban, a Tagliamento melletti parányi Fiúméhoz képest. Ezek után pedig térjünk vissza egy percre Sudhoff monumentális kiadványához! Vajha kutúrtörténészeink és orvosaink, elsősorban az arisztokratikus multjukra méltán büszke gyermekgyógyászaink — aránylag nem nagy anyagi áldozatok árán — beszereznék ezt a párját ritkító szép művet épületes és gyönyörködtető időtöltésül és tanulságul. Györy. Lombard Ed.: Der medizinische Inhalt der schweizerischen Volkskalender im XVIII. und XIX. Jahrhundert. (Züricher medizingeschichtl. Abhandlungen. Herausgegeben von Dr. G. A. Wehrli.) 182 lap. Oreïl Füssli. Zürich, 1925. Ara 8 svájci frank. Népkalendárium alatt a könyvnyomtatás feltalásáig, mindössze a csillagászati időbeosztást tartalmazó könyvet értették. De innen kezdve, bővül a szó fogalma. A mai kalendáriumokban a naptári rész szinte mellesleges. Elbeszélések, tanulságos cikkek képezik terjedelmének legnagyobb részét. Ha a szó eredetét kutatjuk, a görögökig kell visszamennünk, ahol minden hét első napját (Kalendae) kikiáltották. Az első kalendáriumot 1480 körül nyomtatták. Abban az időben szokásos volt, hogy 24 verset kívülről tanultak meg belőle, hogy a napokat és a keresztyén ünnepeket jól megjegyezzék, mert bizony az első nyomtatványok elolvasása még meglehetősen nehezen sikerült az embereknek. Ez a 24 vers volt az úgynevezett „Cisiojanus" magyarul: „csízió". Könyvünkből megtudjuk, hogy az első nyomtatott svájci kalendárium 1497-ben készült és fametszetekkel volt ellátva. Ezen „Compost et Calendier des Bergiers" egyik példányát a freiburgi könyvtár őrzi. A XVII. században a kalendáriumok már elég nagyszámban jelentek meg, a XVIII. és XIX. században pedig már önálló műfajjá lesznek. De mennél inkább haladunk