Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - József nádor iratai I. Szerk. Domanovszky Sándor. Ism. Miskolczy Gyula 743

747 TÖRTÉNETI IRODALOM. nádort két oroszországi utazásával kapcsolatban világpolitikai missióban mutatják be, továbbá a magyar igények bejelentését Dalmáciára és Fiúméra. A többi okmányok a magyar nemzet életének dokumentumai a francia háborúk első felében. A magyar rendek és a dinasztia kölcsönös, politikája nagyjából a Mária Terézia által inaugurált utat járja, A kormánynak állandóan katonára és pénzre van szüksége, ezek megszerzése az örökös probléma. A magyar nemesség és József még hisznek az utolsó éveit élő inszurrekcióban, de a kormány már meglehetősen tisztában van a haszontalanságával. Az crszág alapjában véve szegény, az adókat nein lehet behajtani a pénzhiány miatt, rossz termés esetén éhínség kísért egyes vidékeken, Bécsben mégis minden eszközt megengedettnek tartanak, hegy a magyar gazdasági életet minél nagyobb mértékben kiszolgáltassák a monarchia érdekeinek, arra való hivatkozással, hogy Magyarország sokkal kevesebb terhet visel, mint a német tartományok. Az egész időszak alatt semmisem történt az ország gazdasági erejének fellendítésére, hanem az megmaradt annak, ami volt: elhanyagolt kolóniának. Ε legfontosabb kérdésben, amelyet a kor felvetett, József becsületesen képviselte a radikális változtatások elkerülése céljából egyedül észszerű álláspontot: Magyarország köteles áldozatot hozni a monarchiáért, sőt meg is kell feszíteni minden erejét, de viszont elvárhatja gazdasági erőforrásainak intenzív erősítését. Nem kételkedett abban, hegy a dinasztia, az örökös tartományok és Magyarország érdekei szorosan egymásba fonódnak, hegy kölcsönös védelmük iulajdonképen önvédelem; aminthogy ez a felfogás lényeges tartalomként élt 1848-ig a magyarság lelkében, s a napoleoni háborúk idejebeli magyar gondolkodásnak nem a pár frankofil outsider a hű képviselője, hanem a nádor és a lelkes hangulatú inzurgensek, akik becsületbeli kötelességüknek tarlják a régi társadalmi és politikai status védelmét. Közismert dolog, hogy József nem mindig volt grata persona Bécsben. Sok mindenféle személyes ok is közrejátszott abban, begy közötte és királyi bátyja között alaposan megromlott a jóviszony, de a politikáját sem helyeselte később a kormány. 1804-ig mindenesetre a legszebb harmónia uralkodott Ferenc és József felfogásában; a nádornál hívebb és buzgóbb szolgája igazán nem volt a királynak, aki viszont csaknem minden lényeges kérdésben elfogdta öccse véleményét. Különösen feltűnő József tekintélyének túlsúlya a kancelláriával szemben, ami világos jele annak, liogy tényleg ő volt a legbefolyásosabb alkotmányos tényező az országban. És éppen ebből a szempontból, mint a magas kormánypolitika befolyásos irányítójának, sőt nem egyszer kezdeményezőjének, iratai, nyernek különösebb politikai jelentőséget a. kiadott felterjesztések és levelek. Bízvást elmondhat-