Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Ism. Patek Ferenc 739

742 TÖRTÉNETI IRODALOM. Csakúgy, mint az irodalomtörténetben vagy a képzőművészetek történetében, megkívánhatjuk a zenetörténetben is a módszerességet, zenei monográfia megírásánál is elengedhetetlen a megfelelő forrásművek tanulmányozása és a szakirodalom hiánytalan ismerete. Ezzel szemben Csatkai megelégedett azzal, hogy Payr Sándor idevonatkozó művein (Soproni zenetörténeti emlékek, az Evang. Népiskola 1912. évi 30—40., 65—70., 95—99. (2—4. sz.) lapjain. A soproni ev. egyházközség története, Gamauf Teoíil soproni felkész kézirati hagyatékának felhasználásával. Sopron, 1917.) kívül átnézze a városi tanácsjegyzőkönyveket 1754-től 1784-ig, Gamauf soproni lelkész kéziratait a Nemzeti Múzeumban, és elolvasson néhány véletlenül és rendszertelenül kezébe került könyvet. Érthető tehát, hogy munkájában nem találunk megfelelő szempontokat, hogy adatai pontatlanok, hiányosak, s az olvasó azt hihetné, hogy a magyar zenetörténetírás id. Ábrányi Kornél óta egyáltalán nem fejlődött. A műnek talán egyetlen érdeme, íiogy ügyesen összefoglalja Payr kutatásait, hogy az ő nyomán ismertet egy XVII. századvégi, négy magyar táncot tartalmazó kottáskéziratot (Tabulatur Johann .Jacob Starcken zugehörig, welcher den 3. December 1689 in Gottes namen den Anfang zum Schlagen gemacht. Gott gebe seinen segen darzu.), és hogy rátereli figyelmünket egy eddig ismeretlen soproni komponistára, Brünlern Gottliebra és annak 1717-ből való „Oedenburgisches Te Deurn laudamus" c. kompozíciójára. Azonban zenetörténeti munkában Brendel Geschichte der Musik in Italien, Deutschland und Frankreich c. művére hivatkozni (különben még a címet is rosszul idézi) 1925-ben, körülbelül úgy hat, mint hogyha a nyelvtörténész Horváth István eredményeire támaszkodnék. Lehetetlen volna a könyvben levő összes tévedéseket felsorolni, a magunk igazolására csak néhányat akarunk itt bemutatni. Még a Rauch Andrásra, a legismertebb soproni komponistára vonatkozó adatok sem helytállók. Ha szerző látta volna Rauchnak Missa, Vespera et Alii Sacri Concentus 1641. c. művének a Nemzeti Múzeumban lévő Cantus II. szólamát, akkor tudná, hogy Rauch 1592 táján született; ugyanott megtalálhatta volna az ő érdekes arcképét rézmetszetben. Nem két, hanem három munkája jelent meg, mielőtt Sopronba került; az első Symbolum peecatoris resipiscentis volt, 1621-ben Nürnbergben. Sopronban komponált műveinek címét szerző pontatlanul közli: nem Cursus triumphalis, hanem Currus tr., — s nem Neues Thymasterium, hanem N. Thymiaterium. — Stadtmeyr neve nyilván Stadlmayr helyett áll. Vaskos tévedés, hogy Andreas Hammerschmidt (*1612—+1675) Bach és Händel közvetlen elődje lett volna! Caccini reformátori törekvései nem a zenekar „színesedésére" irányultak, hanem az opera történetének lapjaira