Századok – 1925-1926
Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681
702 baranyai béla. kodói leirattal való törvényesítés, a törvénytelen születés szennyének eltörlése (restitutio famae) és közjegyzők kinevezése.1 Ilyen comitiva analógiája a sárkányos tagság továbbadásának joga. (És ezt a jogot lehetett olyannak is adományozni, aki maga nem is volt a társaság tagja.) Ilyen német szellemmel fogalmazta tehát Schlick (Sligk) Gáspár, Zsigmond bizalmas alkancellárja azt az oklevelet, amellyel Zsigmond, „Sárkányos társaságát" megküldötte rokonának, Vitold, keresztnevén Sándor, litván nagyfejedelemnek, akit ekkoriban királyi rangra való emeléssel csábítgatott a maga pártjára, saját (t. i. a Vitold) unokatestvére (Jagelló Ulászló lengyel király) ellenében, akinek azonban ugyanekkor szintén megküldötte Sárkányos társaságát.2 Az oklevél — mint maga mondja — meg kívánja ismertetni Vitoldot a „társaság rendjével és jogával, amely azt szabályozza". Úgy akar tehát jelentkezni, mint amely kimeríti azokat a kötelezettségeket, amelyek (még) fennállanak. Mint a következő fejlődés mutatta, ezt nem tette; ellenben kétségtelen tanúsága annak, hogy megszűnt a társaság báx-óinak rangsorbeli elsőbbsége.3 Vitold a bárók jelvényét kapja az egybefoglaló társ, „testvér" megnevezéssel s ugyanennek a jelvénynek képében — mintha egységes jelvény lenne csak — adja tovább a társaságot, nem vállalván többet s nem adván át több kötelezettséget, mint hogy egymást tisztelik, egymás özvegyeit és árváit védik és oltalmazzák, a halott társat temetik vagy érte misét mondatnak, meggyászolják, a péntekről fekete öltönnyel emlékeznek meg, a jelvényt ok nélkül le nem teszik s e szabályok meg nem tartásáért a megállapított jóvátételt fizetik, az 1429. évi augusztus 3-án Pozsonyban kelt követ-1 A comitiva-ról mondottakat illetőleg 1. Schröder, Rich.: Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. (IV. Aufl. Leipzig, 1902.) 487. (A magy. jogtörténelem kedvelői részére megemlítem itt, hogy az 1670—1690. évek közt a magyar kancellária számos rangemelő oklevelet (őrgrófi, grófi és patriciussági diplomát) állított ki, amelyekben a comitiva is adományoztatott.) 2 Lásd Dlugoss idézett adatát a VI. fejezet végén. 3 Vitoldot az oklevél nem nevezi társaság bárójának, de ez lehet természetes következménye annak, hogy Vitold külföldi egyén, a társaságnak mintegy csak kültagja.