Századok – 1925-1926

Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681

696 baranyai béla. rendjeivel Albrecht nagykorúsítása érdekében s az ered­mény biztosítása céljából a császárt megillető jog alap­ján a sárkányos társaság ausztriai csoportjának Ernő utáni vezéregyéniségét, Ernő legállhatatosabb ellenfelét, Wallseei Reinprechtet Albert társgyámjául tette.1 Ilykép a császár jogán is, meg a sárkányos társaság jogán, mint vitathatlan bíró, magához vonta a döntés jogát, s már a hónap végén (1411 október 30.) felszabadította vejét Ernő herceg gyámsága alól s nagykorúnak nyilvá­nította.2 Ernő hercegnek Zsigmond e két minősége előtt meg kellett hajolnia. IX. A sárkányos társasági biztosíték elértéktelenedése ; Hervoja esete. A rendek elfogadó nyilatkozatával a leányutód trónutódlásának kérdése ilykép még a király életében nyert megoldást, tehát korábban, mint amikorra (t. i. a király halála útónra) beállott volna a sárkányos társa­ság azon kötelessége, hogy a leányutódot trónra emeljék. És megoldást nyert nem abban a gyengébb formá­ban, amelyet a sárkányos társaság szűkebb (24 tagú) körének a leányutődlás javára való lekötése nyújthatott volna, hanem abban az erősebb formában, amelyet az 1402. évi eljárás mutatott, de amely 1408-ban meg sem volt kísérelhető: megvalósult meghívás alapján össze­gyűlt rendek pecsétes elfogadó nyilatkozatával. Ez a körülmény okozta, hogy a sárkányos társaság Zsigmond szempontjából elveszítette korábbi jelentőse­gét, amivel viszont — Zsigmond különben sem lévén a neki terhes kötelezettségekre adott szavának, sőt esküje okiratban nem említtetik a főurak és tanácsosok hozzájáru­lása, (amely formula pedig — természetesen akárhányszor egészen önkényesen — rendesen alkalmaztatni szokott), ezt a formulát pedig a rendek ellenzésének nyílt megnyilvánulása előtt a jóhiszeműség látszatával még föl lehetett volna és célszerű is lett volna említeni, de a rendek ellenzésének nyilt megnyilvánulása után többé nem lehetett alkalmazni, nincsen benne kétség, hogy Zsigmond a rendek ellenzésének nyilt megnyilvánulása titán jegyezte el leányát Alberttel. 6. Mind­ezekből önként adódik a szövegben adott historicum. 1 Ezt Windecke említi. 23. 1. 2 Ez oklevél szövegét közli Fejér: CD. X/8. 516—527.; némileg átírva adja — az elbeszélés szövegébe beolvasztva — Kurz I. 169—171.; regestáját 1. Lichnowskv V. köt. függ. CXIV. lap. 1234. sz. reg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom