Századok – 1925-1926

Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681

zsigmond király ú. n. sárkányrendje. 691 Hozzájáruló nyilatkozatukkal a rendek megdöntötték azt a jogelvet, amely mellett eddig kétszer is esküvel kötötték le magukat. Tették ezt abban a reményben, hogy ezzel nem adták fel egészen választójogukat, mert fenntartásukkal biztosították azt a jogukat, hogy amikor majd a királynőnek férjet s ezzel az országnak királyt kell választani, azt ők fogják választani. Számításukban csalódtak A rendek fenntartása Zsigmond szándékának részben való meghiúsulását jelentette. Lehetetlenné tette számára, hogy a rendek beleegyezésével jegyezze el már most Albertet Erzsébettel, lehetetlenné, hogy ilykép a rendek beleegyezésével jelölhesse utódjául Albertet. Zsigmond nem viselhette el a gondolatot, hogy most szégyenszemre eredménytelenül küldje vissza az immár 14 éves fiút,1

befejezett — számítása szerint praeiudikáló — tényt akart teremteni: kijátszotta a rendeket, leányát ezek hozzájárulása nélkül, sietve — már október 7-én — eljegyezte Alberttel, számítván azzal, hogy ezen az egyház előtt szent cselekménnyel szemben legalább a főpapok ellenvetését tompíthatja le. Hogy azonban elkerülje a kijátszott rendek ellenszegülésének nvilt kitörését, az eljegyzésről magyar kancelláriája által nem állíttatott ki oklevelet s nem is tudatta az országgal a tényt, hanem csak német kancelláriáján kelt német oklevéllel foglalta írásba az eljegyzés indítóokait s állapította meg azon kötelezettségeket, amelyek betartása a házasság létrejöttét volt biztosí-„... als unser lieber h err und vatter kaiser Sigmund seligen gedeehtnuss zu einem römischen Künig erweit war, da verschriben im die herren geistlich und weltlich in Ungern die mainung, ob er nicht mehr erben gewunne und Hesse nach sein abgehen mit tod, dann mich ainige sein tochter, so wollen sie mich als erben haben (fiúsítás volna ez is?) und zu dem kunigreich lassen angeen geweltiglich, und einen herren mit mir erwelln..." Közli e levél egész szövegét Kollár Fer. Ad. (Analecta monumentorum omnis aevi Vindobonensia. Tom. 2. Bécs. 1762. pag. 915.—) kiadása után [Cziráky Α.] Disquisitio histor. pag. 219—230.; a most közölt passzust Kollárból Fejér: C. D. X/8. 527. (a rubrumban meg a contextus után lévő 1411. évszám az eredetiben nincs meg, ez Fejér szerkesztői pótlása). T Aki, mert nem érezhetett vonzalmat, vágyat a kétéves gyermek után, csakis politikát láthatott az eljegyzésben, s most e politikának bukását. 45*