Századok – 1925-1926

Értekezések - HUSZTI JÓZSEF: Mantegna és Janus Pannonius 613

MANTEGNA ÉS JANUS PANNONIUS. 615 Ail mos állítása támogatja, melynek erejét azonban előre lefokozza a kiváló történetíró ingadozása. Különben hasonló esetekben minden későbbi tekintélynél többet ér egy akármilyen egykorú adat. Ε feltevésből kiindulva, aminek tudományos értékét ezennel lemértük, a szerzönö sorozatos feltevéseken át halad a végső következtetés felé. A továbbiakban elfogadja Vasari egy zavaros kijelentése alapján, hogy az említett csoportarckép egyik alakja egy magyar püspök. Ez eddig talán rendben van. De ismét ingoványra téved a szerzönö akkor, midőn felteszi, hogy ez a püspök csak Janus Pannonius lehet. Vasari szerint a szóban forgó püspök egy teljesen hóbortos ember, „ki egész nap Róma utcáin kószált, éjszaka pedig az istállóban aludt, mint a barmok". S bár a szerzönö kitűnően tudja, hogy Janus Pannonius ez időben püspök sem volt, még Rómában sem járt s mikor később, kb. 11 év múlva, 1465-ben már mint pécsi püspök követként Rómában járt, egyáltalán nem aludt istállóban, hanem „pazar fejedelmi pompa kísérte, amelyről csodákat meséltek a kortársak", bár — ismétlem — a szerzőnő mindezzel tisztában van, a végén mégis azt a meglepő következtetést vonja le, hogy a Vasari-féle adat „minden valószínűség szerint (!) Janus Pannoniusra vonatkozik". Ezt a logikai salto mortale-t nem értem. Betetőzi mindezt az a könnyedség, amivel a szerzönö a legendafejlődés tudományosan megállapított, különben általa is jól ismert1 szabályszerűségeinek semmibevevésével ezen a kényes ponton átsiklik: „Ezek az ellentmondások... könnyen megmagyarázhatók. Vasari egy századdal később írta munkáját és rendes szokása szerint minden kritika nélkül használta fel a szájhagyományt, az írott források adatait, melyek a hosszú idő alatt összekúszálódtak, elhomályosodtak." Ezt a rendkívül merész, szinte lehetetlen azonosítást a szerzőnő végül is csak avval a nagyon gyenge érvvel tudja megokolni, „hogy annak kronologiai és tárgyi okok nem mondanak ellent". Ha mindaz tudományos igazság lenne, aminek kronologiai és tárgyi okok nem mondanak ellent, akkor lépni sem tudnánk a sok új igazságtól. Mantegna egyik életrajzírója, Knapp, szerint a szóbanforgó freskóciklust a művész 1448—1454 között fes-1 A szerzőnő maga mondja: „Vasari az igaz magot gyakran fiktiv, anekdotaszerű leírásokba burkolja." Tehát elismeri az igaz mag szükségszerűségét.