Századok – 1925-1926

Értekezések - HORVÁTH JENŐ: Anglia és a magyar szabadságharc - 592

608 HORVÁTH JENŐ. A bécsi angol nagykövetség belháborúja tehát az osztrákbarát nagykövet diadalával ért véget és ettől kezdve az érintkezés Londonban Colloredo gróf osztrák, Bécsben Ponsonby lord brit nagykövetek útján, a magyar érdekek abszolút kiküszöbölésével bonyolódott le. Röviddel azután Esterházy herceg állása is egyre nehezebb lett, mit Blackwell annak tulajdonított, hogy Kossuth a herceg udvari összeköttetéseit ellensúlyozandó, a radikális Pulszky Ferencet tette meg államtitkárául, ki az osztrák-magyar ellentétet áthidalás helyett szakítássá fejlesztette. Mi hozzátehetjük, hogy Esterházy herceg ügyköre sem osztrák, sem pedig magyar részről sohasem nyert szabatos meghatározást. Azt mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy Esterházy herceg és Blackwell visszavonulásával a megegyezés gondolata vereséget szenvedett és hogy a magyar kormánynak a külügy, a külügyi viszonylatok és a külügyi adminisztráció rendezése nélkül1 kellett — az oszt,kozó esetleges akták elő nem kerülnek, a következőket állapíthatjuk meg: a kormány Ponsonby lord útján szóbelileg mindenesetre összeköttetést keresett, talán elismerését is kérte, amit nem csupán Blackwell és Loftus bizonyítanak, de Kossuth utalásai és Szemere Bertalannak 1848 máj. 28-án Szalay részére küldött pótutasítása is. Ez utóbbi okirat (másolata Szemere 1848-i aktamásolatai között a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában, az 1848—49-es iratok között) egymagában is bizonyítja, hogy a kormány — ezúttal Esterházy herceg megkerülésével, Kossuth, Szemere és Szalay útján — 1848 tavaszán Londonhoz fordult. A harmadik okiratszerű bizonyítékunk Kossuth Lajos 1848 aug 15-i utasítása Londonban tartózkodó ügynökéhez. Wimmerhez, melyben azt írja neki. hogy „Lord P-vali értekezésének eredményét 's a kölcsön iránti tudósítását nagyon óhajtva várom" (Kossuth eredeti fogalmazványa. Magyar Nemzeti Múzeum, Vörös Antal gyiijt. 1066. sz.). Így a Batthyány-kormánynak Palmerston lordhoz intézett 1848 májusi állítólagos jegyzéke, melyről Alter említést tett (id. m. 51—52. 1.) és melyet a brit kiiliigyi hivatal levéltárában nem található nyoma ellenére Sproxton is elfogadott (id. m. 39. 1.), továbbra is rejtély marad. A továbbiakról v. ö. alább. 1 - Esterházy herceg és Pulszky Ferenc, tehát a Batthyány-kormány külügyminisztere és külügyminiszteri államtitkára még a korabeli forrásokban is eltérő megjelölésekkel szerepelnek. Blackwell 1848 márc 19-i pozsonyi jelentése szerint „Prince Esterházy — Minister not as as yet of Foreign but of International Affairs, i. e. of the diplomatic relations of the independent kingdom of Hungary with the other States of the Austrian Empire" (Correspondence stb. 51. 1.). Márc. 22-i jelentése szerint ..By a Ministers of Foreign