Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Levéltári Közlemények 545

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 548 a nádor halálával az országgyűlésnek átadják. Korábban azok legnagyobbrészt elkallódtak, esetleg a nádor családi levétárába kerültek. Így kerültek elő országos érdekű iratok 1681-ben az akkor a kincstár által már lefoglalt Ν ádaedy-levél tárból. Az első komoly terv az Országos Levéltár felállítására 1701-ben merül fel. Klobusiczky Ferenc báró a kezdeményezője. Tervét úgy a nádor, Esterházy Pál, mint Kollonics prímás örömmel karolja fel, de mielőtt még komoly kiviteléhez foghattak volna, bekövetkezett Rákóczi elfogatása s az ennek nyomán támadt izgalom s bizonytalanság közepette abbamaradt a terv szorgalmazása, majd a felkeléssel végleg elaludt. — Fekete Lajos: Debrecen város török oklevelei. A debreceni városi levéltár 110 töröknyelvű oklevelét közli regesztákban. Legnagyobb részük Debrecen városának gazdasági ügyeit, adózási kötelezettségét, az illetékes török hatóságokhoz való viszonyát érinti. A hódoltság korabeli Debrecen történetének becses forrásai. — Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei. Ε negyedik közlemény az 1543—45. évekből közöl 26 drb magyar levelet. — Szabó Dezső: A herceg Festetics-család keszthelyi levéltára. A levéltár középkori részében tulajdonképp a gersei Pethő-család okleveleit foglalja magában, amelynek a Festeticsek birtokutódai. Magának a Festetics-családnak középkori oklevelei azonban visszamaradtak Horvátországban az ottani ág kezén. A család birtokjogi és gazdasági iratain kívül tartalmaz egyéb köztörténeti vonatkozású anyagot is, különösen Feetetics Pál kamarai alelnök korából. A cikkíró részletesen ismerteti a levéltár rendezett részének felállítási rendjét és segédkönyveit, s megemlékezik a családnak a levéltár rendezésére vonatkozó intézkedéseiről s utasításairól. — Mályusz Elemér: A szlavóniai és horrátországi pálos kolostorok középkori oklevelei az Országos Levéltárban. (Első közlemény.) Addig, amíg az Országos Levéltár diplomatikai osztályában elhelyezést, nyert okleveles anyagnak tudományos közzétételéhez szükséges anyagi eszközök nincsenek intézményesen biztosítva s a megfelelő számú munkaerő nem áll rendelkezésére, csakis ebbe a levéltárilag vegyes provenienciájú gyűjteménybe beleolvadt kisebb egységek közzétételéről lehet szó. Ily kisebb egységet képeznek, ezek a legnagyobbrészt a levéltári proveniencia szempontjából is összefüggő oklevelek, melyek annak idején, a pálos-rend feloszlatásakor kerültek fel a kamarai levéltárba. Ez első közlemény a bakvai, cirkvenicai, csáktornyai, lepoglavai, modrusi és novi-i kolostorok okleveleinek regesztáit öleli fel. — Györffy István: A vagykun. városok levéltárai (I. közlemény: Karcag város levéltára). A Nagykunság levéltárainak eredeti anyaga legnagyobb részben csak a XVIII. századdal kezdődik, de különösen művelődéstörténeti szempontból még így is rendkívül becses értékű, ftppen azért sajnálatosan értesülünk a szerző cikkéből, hogy alföldi községeink levéltárai a forradalmak óta ismét rohamosan pusztulnak. A szerző ez alkalommal a karcagi levéltár anyagát ismerteti részletesebben a legutóbbi rendezés alkalmával készült Vezérkönyv tagoltsága szerint. Az anyagnak ez általános ismertetése is arról tanúskodik. hogy e levéltárak bőségesen tartogatják még a feltárandó problémákat úgy a közigazgatás-, mint a társadalom-, és gazdaságtörténeti szempontokkal dolgozó helytörténet számára. — Fekete Lajos: A török oklevelek nyelvezete és forrásértéke. Megállapításai, hogy az osmanlitörökök írásbeliségükben a fejlettebb perzsa-arab kultúrbefolyás alá kerültek, aminek következtében nyelvük önálló fejlődése megakadt, stílusok okleveleikben is éppenúgy, mint, krónikáikban pompázóvá, szóvirágossá és ezáltal komolytalanná vált. Ez a tény okleveleiknek forrásértékét nem kis mértékben csökkenti. — Irányi Béla: A debreceni ref. kollégium anyakönyvtárának oklevelei. A szakkatalógus alapján ismerteti a kézirattárnak eddig kevés figyelemre méltatott okleveles anyagát s attól néhány darabot regesztá-