Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Miskolczy István: Anjou Károly balkáni politikája. Ism. Tóth László 530

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 530 egymásra hatásának lehetőségeit elemzi « végül azokat a jelenségeket ismerteti, melyekben az újkori társadalmi és kulturális fejlődés alapjait látja. Súlyos problémák kivétel nélkül s Lampreeht mégis sikeresen küzd meg mindegyikkel, de hogy az olvasó megértse a tudós mestert, ahhoz nem elég futólag, felületesen elolvasni, hanem komoly elmélyedéssel kell minden szakaszát tanulmányozni. Ámbár az egész munka a német olvasó lelkéhez áll a legközelebb, mégis amerikai közönség számára készült. Bizonyítási anyaga csaknem kivétel nélkül a német történelemből van merítve s a bizonyítási anyag kapcsán maguk a problémák is jobban megközelíthetők. Számunkra nehezebb a munka megértése, mert a felvetett problémákon kívül az alkalmazott bizonyítási anyag is idegen. De amit Lampreeht tanulmányozására fordítunk, az nem kárbaveszett munka, mert úttörő munkája termékenyítőleg fog hatni a jövő történettudományra s különösen a művelődéstörténeti problémák megértésénél nagy jelentőségük lesz jól megalapozott elméleti útmutatásainak. Wildner Ödön jó bevezetést írt a magyar fordításhoz, mely Lampreeht egyéniségét s munkásságát talán túlságosan éles vonásokkal, de alapjában mégis találóan jellemzi. G A. Miskolczy István: Anjou Károly balkáni politikája. Szeged, 1925. Acta Litteraruni ac scientiarum Regiae Universitatis Francisco-Josephinae. Sectio: Philologico-Historica. Toni. I. Fase. 2. A középkori egyetemes császárság eszméjének egyik utolsó, de éppen' nem jelentéktelen képviselője, jellemének némely vonásaiban már egyenesen a renaissance fejedelmek típusának megteremtője Anjou Károly, aki a beneventi és tagliacozszoi csaták szerencsés kimenetele után, a Hohenetatilók császárságát porba döntve, célul tűzi ki maga elé uralkodni Itália felett és megszerezni a nyugati és keleti császári méltóságot. Hogy ezt a nagy célt még részleteiben is alig sikerült megvalósítani, nem Anjou Károly rátermettségén és szívós kitartásán múlott, nem is csupán a szerencse szegült ellene, de az átalakulóban lé\rő társadalmi és gazdasági élet, a felsarjadzni kezdő nacionalizmus már alapjaiban lehetetlenné tették egy ilyen egyetemes impérium megteremtéséi. Miután a német-római császári korona megszerzésének eszméje még az iránta oly jóindulattal viseltető pápánál is nehézségekre talált, Anjou Károly ekkor' figyelmét a görög császárság és a balkáni fejedelemségek felé fordítja. Erre késztette őt az a körülmény is, hogy terveinek végrehajtásához pénzre lévén szüksége, ennek előteremtésére legmegfelelőbb módnak a levantei kereskedelem fellendítése és bizonyos mérvű