Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Reissig Ede: A Jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon. I. rész. Ism. Patek Ferenc 511

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 511 kevésbbé érdekes ennek a káptalani kiadványnak befejező része, mely a pozsonyi alispánnak átírt okleveléről megjegyzi: „de latinitate ac incogruitate latinitatum litterarum vicecomitis Posoniensis nichil omnino correximus". Nagyon értékes kiegészítést találunk a kötet adataiban az egyházi és világi archontologiákhoz is, melyek ha talán nem ismeretlenek valamennyien, archontologiai ismereteinket kiegészíteni alkalmasak. Az oklevéltárhoz függelékképen 12 tábla járul, melyek oklevél- és pecséthasonmásokat tartalmaznak. Ezek közül az oklevelek fénynyomatai elég jól sikerültek, csak az utolsónak, Károly király 1329-i oklevelének használatát nehezíti meg az oklevélnek erősen kicsinyített volta. Nem mondhatók ellenben sikerülteknek a pecsétek hasonmásai, melyek a pecsétek jellemző sajátságairól nem nyújtanak világos képet. Ε pecsétek érdekes voltuk miatt jobb reprodukciót megérdemeltek volna. Dedek Cr. Lajos a kötet megszerkesztésével nagy szolgálatot tett a hazai történet művelőinek, akik hálával és köszönettel fogadják a nagyértékű anyagot, melyet egy évtizedre terjedőt fáradságos munkával juttatott a szakkörök kezébe. A hazai történet munkásainak elévülhetetlen hálájára számíthat azonban Csernoch János bíbornok-hercegprimás, akinek a mai súlyos viszonyok között eléggé nem méltányolható, valóban fejedelmi bőkezűsége tette lehetővé e megbecsülhetetlen értékű oklevéltár újbóli megindultát, aki nagynevű elődjének, Simor Jánosnak nyomdokaiba lépve, a Monumenta Strigoniensis életrekeltével magának a hazai történettudomány csarnokában monumentum aere perennius exegit. Aldásy Antal. Reissig Ede: A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon. I. rész. Budapest 1925. A Nemesi Évkönyv kiadása. 8°, 286 1. A „Századok" olvasóinak nem szükséges bemutatni Reissig Edét. Három évtizede írja csodálatos szorgalommal Λ> kitartással cikkeit folyóiratunkba, amelyekben egymás után dolgozta fel a Johannita-rend magyarországi tartománya történetének egyes korszakait a megalakulástól a XVI. század folyamán bekövetkezett szétesésig. Mindnyájan, akik a magyar egyháztörténelem s szorosabban: az egyházi lovagrendek története iránt érdeklődtünk, nagy örömmel vettük mindig ezeket a cikkeket; én magam szeretettel gondolok vissza azokra az időkre, amikor a templárius és johannita-rendek történetét tanulmányozva, tán a legbecsesebb útmutatásokat épen ezekben kaptam — már ami a hazai anyagot illeti. Mert az bizonyos, hogy Reissig Ede ezen a téren, ha tán nem is