Századok – 1925-1926

Értekezések - KRAJNYÁK GÁBOR: Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög egyházi vonatkozásai 498

Történeti irodalom. Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. lussu et sumptu E. et R. D. Ioannis Cardinalis Csernoch princ. primatis negni Hung, archiep. Strigon. etc. etc. collegit et edidit Ludovicus Crescents Dedek. Tomus Tertius. Strigonii, 1924. 4°, XII + 779 lap + 12 tábla.) A magyar történettudomány művelői már régóta fájdalmasan nélkülözték a Knauz Nándor szerkesztette Monumenta Ecclesiae Strigoniensis újabb kötetét. Jóformán bele is törődtek abba, hogy ennek, a középkori magyar egyháztörténetre oly fontos publikációnak vége szakadt, hiszen az utolsó évtized súlyos közviszonyai a rendes tudományos munkálatokat is megakasztották és egy ilyen munkának megjelentetésére — mely bármily nagy jelentőséggel bír 5* tudományos tekintetben, mégis csak a szaktudósok szűkebb körére számíthat — még kevésbbé voltak kedvezők. Annál nagyobb örömmel vették a hazai szakkörök az 1924. év elején szárnyakelt hírt, hogy Csernoch János bíbornok-hercegprímás áldozatkészségéből a Monumenták III. kötete napvilágot fog látni. A Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I. kötete néhai Simor János hercegprímás megbízásából 1874-ben látott napvilágot Knauz Nándor szerkesztésében.' Létrejöttének körülményeit, Knauz Nándornak körülötte szerzett hervadhatatlan érdemeit, azt az irodalmi polémiát, mely az oklevéltár bírálói és Knauz Nándor között lefolyt, Kollányi Ferenc ismertette részletesen a Knauz Nándor felett tartott akadémiai emlékbeszédében. Kilenc évvel később, 1882-ben jelent meg a II. kötet, melynek folytatása azután megakadt. Knauz Nándor ugyan nem hagyta abba az anyag gyűjtését, fáradhatatlanul kutatta át még· néhány éven keresztül a levéltárakat, másolt és másoltatott, de mástárgyú munkái egyelőre lekötötték erejét, majd betegeskedése akasztotta meg a Monumenták folytatását. Halála után általános volt a bit, hogy hagyatékában a III. kötet sajtókészen áll, úgy hogy annak megjelentét mindenki biztosra vette és várta. A kötet megjelenése azonban elmardt, aminek az volt az oka, hogy sajtókész kézirat nem is volt. A Knauz által gyűjtött nagyterjedelmű másolatanyag valójában rendezetlen volt és nem