Századok – 1925-1926

Értekezések - SEBESTYÉN JÓZSEF: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai - 462

474 sebestyén józsef. XVI. század elején békésen élvezte tovább kiváltságait. Helyzetét emelte és erősítette az a körülmény is, hogy a prépostok mint királyi követek, vagy mint a királyi kancellária alkalmazottai mindig éberen őrködtek szabadságaik fölött s lia szükség volt reá, a királyi tekintélyt is fölhasználták kiváltságaik védelmére vagy azok gyarapítására. Nem is bolygatta senki a káptalan szabadalmait; a pápák pedig, hogy az uralkodók jóindulatát még jobban megnyerjék, szívesen járultak hozzá a régi kiváltságok megerősítéséhez vagy azok jóváhagyásához. II. Gyula pápa 1508 augusztus 16-án kelt bullájában sem tett mást, mint tulajdonképen a prépost egy régi kiváltságát bővítette ki akkor, midőn Beriszló Péter prépost, királyi titkárnak megengedte, hogy Ulászló király jelenlétében is használhassa a főpapi jelvényeket, amely kiváltságot egyébként már nem eery pápai bulla biztosított és engedélyezett a fehérvári prépostnak.1 A káptalan kiváltságai történetében azonban ez az időszak sem múlhatott el erős küzdelmek és harcok nélkül. Pozitív adatok híján nem tudjuk ugyan biztosan megállapítani, vájjon mely oldalról jött a támadás és mily mértékben kezdte ki a káptalan kiváltságait, az a bulla azonban, melyet X. Leo 1519 május 13-án II. Lajos király közbenjárására a káptalan érdekében kiadott, arra enged következtetni, hogy újból a régi ellenfelek vették föl a harcot s támadtak még nagyobb hevességgel, mint eddig, a káptalan kiváltságai ellen. X. Leo bullája egyike a legérdekesebb és legfontosabb okiratoknak azok között, melyek a káptalan érdekében napvilágot láttak. Erélyes, határozott hangja, szigorú rendelkezései valószínűleg a káptalan ellen intézett támadásoknak voltak a következményei. TTI. Kelemen, IX. Bonifác, V. Márton s IV. Sixtus bullái nyo mán jóváhagyta X. Leo egész terjedelmükben mindazon kiváltságokat, melyekben a fehérvári Boldogaszszony egyháza, „a mindenkori magyar királyok kápolnája" az idők folyamán csak részesült. Ε bullákban fölsorolt kiváltságok érvényességét még abban az esetben is elismerte, ha azok akár részben, akár^ egészen nem is lettek volna soha gyakorlatban. A káptalan fölött 1 Lukcsios J.: Monum. Rom. Episc. Vespr. IV. 176.