Századok – 1925-1926

Értekezések - SEBESTYÉN JÓZSEF: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai - 462

468 sebestyén józsef. bízta meg. A káptalannak azonban nem volt szerencséje, mert a pápai megbízatást visszavonó rendelet kézhezvétele előtt az érsek már döntött az ügyben és pedig ezúttal a prépost javára. Az egész eset azonban kezdett már tengeri kígyóvá nőni. Kérvények és ellenkérvények egymást érték Rómában. Hol a prépost, hol pedig a káptalan volt előnyben. Az iigy egymásután három-négy bíborosnak adott munkát és okozott fejtörést. Ardicinus után János, a Szent Lőrinc-egyház bíborosa vette kezébe az ügyet, aki Benedek prépostot visszahelyezte régi jogaiba; majd egy másik Jánosra, a Vasas Szent Péter-egyház kardinálisára bízták a dolgot, aki azonban úgy gondolta, legjobb, ha nem ártja magát a kuszált és zavaros ügybe, azért semmit sem tett. Ez a végnélkiili civódás, perlekedés és huzavona, az ebből származó botrányok nagy száma, melynek legjobban maga az egyház és a hívek látták kárát, arra indította IV. Jenő pápát, hogy a perpatvarnak most már gyökerében véget vessen. A prépostnak adott öszszes kiváltságokat, melyeket III. Sándor, III. Kelemen, III. Ince és IX. Bonifác bullái ellenére a káptalan kiváltságainak csorbításával a pápáknál kieszközölt, visszavonta, a fehérvári egyházat ősrégi jogaiba visszahelyezte, úgy, bogv azokat a prépost és a káptalan együttesen gyakorolják, „mintha a prépost által kieszközölt kiváltságlevelek nem is bocsáttattak volna ki", szóval abba a régi helyzetbe helyezte vissza a káptalant, mint volt XXIII. János és V. Márton által a prépost javára kibocsátott bullák előtt.1 (1432 szept. 3.) iV. Jenő pápa erélyes rendelkezése egyidőre rendet teremtett a fehérvári káptalanban. A késhegyig menő küzdelem, az elkeseredett vita, melyben súlyos sebeket osztottak és kaptak mindkét részen, végre is a káptalan győzelmével végződött. A prépost a döntő pápai szó elhangzása után elhallgatott, így kifelé a látszólagos béke helyreállt. Hogy azonban a prépost és a káptalan közötti viszony nem lehetett valami szívélyes, azt az előzményekből is eléggé sejthetjük és következtethetjük. Maga a szentszék is megunta már, hogy folytonosan a fehérvári káptalan ügyével bajmolódjék, sőt Zsigmond, után Albert király is véget akartak vetni az 1 Lukcsics i. m. 82—83.