Századok – 1925-1926

Értekezések - MADZSAR IMRE: Az elemi oktatás fővárosunkban a török kiűzése után 25

38 MADZSAR IMRE. sáig), Simerth József (1762 ápr. 24-től). A város 20 forin­tot fizet a tanítónak, amihez a tandíj és a kántori jöve­delmek járulnak. Az 1756-i canonica visitatio idején Finger Antal tanító orgonista, sekrestyés és harangozó egyúttal. Simerth József 1776-ban községi jegyző lett és akkor úgylátszik lemondott a tanítóságról, mert ugyanezen évben Salzmann Károly tanító említtetik. A praeceptomak 1770-ben 30 forint fizetése van s a tanulók száma 30—50 között váltakozik. Nagyobb számban lektak a Tabánban görögkeleti vallású (schismatikus) rácok, akik maguk választották bírájukat és esküdtjeiket s iskolájuk keletkezését a XVII. század végére teszik. A kántortanítót az elöljáró­ság alkalmazza s a város pénztárából 20 forint, a temp­lomtól 80 forint fizetést kap. Szüretkor és ünnepek alkal­mával természetbeni adományokat szed. Tandíjfizetés itt nincs. Az iskola a községházán van elhelyezve s 1770-ben 61 fiú- és leánynö vend éke van. Feltűnő sűrűn vál­takoznak itt a tanítók, rendszerint csak egy vagy fél­esztendei^ működnek.1 A Varhegy tövében fekvő Tabán és a fallal védett Víziváros fennállottak a török uralom alatt is, mint Buda külvárosai. A várfalakon kívül a középkorban sűrűn virágzó falvak azonban a háborús időkben telje­v sen elpiisztultak. Most újból megindul a terjeszkedés a falakon kívül. Először a Császárfürdő és Óbuda között húzódó szőlőhegyek lába kezd benépesülni. A XVIII. század első éveiben Újlakon (Neo-Buda) már mintegy 700 lakos él, kiknek saját elöljáróságuk van. Rákóczi szabadságharcának mozgalmai, melyek Buda és Pest fejlődésének sokat ártottak, az új település városi ki­alakulásának csak javára váltak. A kurucok portyázásai kényszerítik Űjlak polgárait, hogy területüket sánccal 1 Közlöm névsorukat az itt tárgyalt korszakban: Pan­telics Vaszili (1743), Miskovics Román (1744—1745), Popovics Szabbas (1746), Miskovics Szabbas (1746), Popovics Szabbas (1748—1749), Ivanovics Gabriel (1749—1750), Vesselin Gabriel (1750), Radivo vies Zakariás (1751), Draguszavlovics Zakariás (1752), Dolarinszky Konrád (1752), Dragujevics. Pál (1753), Draguszavlovics Pál (1754), Rusz Pál (1755), Kossak Pál (1758), Demetrovics Simon (1759—1762), Lazarovics Emánuel (1763), Nikolics Demeter (1764), Josipovics Demeter diakon (1766), Condratius Jodius (1767), Rusz Tivadar (1768 első fele), Migay Tivadar (1768 második fele), Zsivanovics Mihály (1770), Szokolovics Mihály (1771), Josipovics György (1772-től).

Next

/
Oldalképek
Tartalom