Századok – 1925-1926

Értekezések - BÁRÓ WLASSICS GYULA: Deák Ferenc 449

456 β. wlassics gyula. II. (') a legjobban ismerte a magyar néplélek megnyilatkozásának rejtélyeit is. Ő, aki annyit elmélkedett a közvéleményről, alakulásáról, súlyáról, jól ismerte annak nagy erejét, sőt hullámverésének vonalait is figyelemmel kísérte. Ö tudta, hogy vannak idők, midőn vagy ezek járásához kell alkalmazkodni, vagy félre kell állni. De vezetni a mély, az igaz közvélemény ellenére nem lehet. Hiába biztatják őt 1848-ban Széchenyi és mások, hogy szálljon szembe Kossuthtal, alakítson középpártot, lépjen fel nyíltan Kossuth ellen. (") hajthatatlan maradt. Azon ma már nem kételkedik senki, hogy Deák helyesen ítélte meg a helyzetet. Ö abban az időben nem lehetett vezére nemzetének. A nemzet zöme Kossuth mögött állt. Deáknak talán a dinasztiára kellett volna támaszkodnia? Hiszen ez a legnagyobb lehetetlenség lett volna, mert ez egyértelmű a nemzet törvényes jogairól való lemondással. Deák mindig fölismerte idejét. Mindig jókor állott az ügyek élére. Ó sem nem sietett, sem el nem késett. Deák vezérszerepe mindig összhangban volt korszaka felfogásával. Azért az ő államférfiúi pályáján látom igazán a kollektivizmus és individualizmus egyensúlyát. A korszak, amely őt áthatotta, Deák államférfiúi egyéniségének jellegét viseli magán. Ezért ezekben az időkben nem tehettek nélküle semmit. Ezért mondják, hogy a nemzet Deák volt. Ezért mondta Andrássy Gyula gróf a királynak, hogy Deák nélkül az ő megállapodásaik nem sokat érnek, csak magántermészetüeknek tekinthetők. Giacomelli, aki az olasz kormány megbízásából a hatvanas években többször járt nála, így ír róla jelentésében: „Deák egyénisége oly valami, ami megragad és megindít, akkora tisztelet, amellyel nevét emlegetik férfiak és nők, aggok és gyermekek ... Amikor beszél, teljesen az a benyomás, hogy a nemzet szól." Ö a neki nem való időben vele nem tartó közvélemény ellenére . sohasem törekedett a csatarend élére állani. Nem félek a túlzás vádjától, ha azt állítom, hogy uralkodói nimbusz vette körül az egyszerű, minden külső hatalmi eszközt nélkülöző polgárt. Ő azonban ebben a valóságos diktátori hatalmában sem tévesztette soha szem elől, hogy a nemzet közértelme