Századok – 1925-1926

Értekezések - BÁRÓ WLASSICS GYULA: Deák Ferenc 449

oeâk ferenc. 451 mert a legérzékenyebb sértések barátaimtól származtak s nem találkozott a számos gyülekezeten senki, aki személyem védelmére mellettem szót emelt volna." De azért semmi sem volt neki kedvesebb szülőföldjénél. Azért alig van vármegyei gyűlés, melyen részt ne vett volna. A követséget lia 1843/44-ben vagy 1847-ben nem is vállalta, innen a megye gyűléséről irányozta nem egyszer az országos politikát. Amikor csak lehetett, minden szabadidejét Zala megyében töltötte. Mikor Debrecen városának egyik kerülete 1848 júniusában követté választja, azt írja a választókhoz: „Kedves szülőföldem, Zala, melyet már más alkalommal is képviselni szerencsém volt, azon vidék, melyen életem legnagyobb részét töltöttem, mely látta bölcsőmnek ringását, melyhez a legszorosabb, legszentebb láncok kapcsolnak, parancsolt újra velem s követévé választott." Az is bizonyos, hogy minden nagyobb politikai kérdés napirendre kerülése előtt maga köré gyűjtötte a zalai képviselőket és közölte velük nézeteit, tájékoztatta őket a történendőkről. A zalai képviselők mindig büszkék voltak arra, hogy hamarabb nyernek a politikai helyzetről irányító értesítést, mint a többi képviselők. Én a Deák-kultusz légkörében nevelkedtem. A szülői házban már gyermekkoromban az ö nagy egyénisége iránt csak a legmélyebb tisztelet és ragaszkodás kijelentéseit hallottam. Később jó sorsom Csengery Antalnak, „Deák jobbkezének" családi körébe vezetett, amely körben Deák Ferenc igazán otthonosan érezte magát. Ennek bizonyítékai azok az intim levelek is, melyek már a Nemzeti Múzeumban vannak. Ezeknek a körülményeknek és talán néhány Deák tanulmányomnak köszönhetem, hogy a Történelmi Társulat vezetőségének választása reám esett, hogy Deák Ferenc halálának ötvenéves évfordulóján tanulmányaim "alapján a nagy államférfiú emlékét felújítsam. Hazánk e nagy katasztrofális korszakában, melyet reánkzúdított a világháború győzőinek zord igazságtalansága, hatványozottan van szükségünk történelmi nagyságainkhoz menekülni. Erőt, vigasztalást, bátorítást, élniakarást és élnitudást keresni. Ebben a lelki bátorí tásban, ebben a lelki vigasztalásnak keresésében már magasabb összhang glóriájában látjuk a magyar sors 29*