Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: Szentkláray Jenő † 439

tárca. 439 Szentkláray Jenő 1843-1925. Temesvárott húnyt el, mint a megcsonkított és a magyar anyaország testéről leszakított csanádi egyházmegye székeskáptalanának nagyprépostja. Életét ezen egyházmegye területén töltötte el, munkásságának javarésze is ezen egyházmegye történetének művelésére esett. Attól az időtől fogva, hogy Ortvay Tivadarral a Történelmi Adattár című havi folyóiratot megindította (1871), melyben a csanádi egyházmegye s általában Dél-Magyarország történetére vonatkozó adatközlései és feldolgozásai napvilágot láttak, pihenést nem ismerő tollából sűrű egymásutánban jelentek meg történelmi tárgyú művei, melyek közül legnagyobb jelentőségű a Száz év Dél-Magyarország történetéből (Temsevár, 1879—1882) című, nagyarányú levéltári kutatásokon alapuló forrásmunkája. Pesty Frigyes szerint „kiváló becse azon roppant, eddig ismeretlen adathalmaz, melyet a mult század földrajzának felvilágosítására az ország leggazdagabb levéltáraiból összehordott, de nemcsak összehordott, hanem ügyes kézzel és átható szellemmel fel is dolgozott". (Századok, 1880. 429.1.) Ε műve, mely szerzőjének az akadémiai tagságot is megszerezte (1882), befejezetlen maradt, éppúgy, mint A csanádegyházmegyei plébániák története I. rész (Temesvár, 1898) című, több kötetre tervezett monográfiája is, de csonkaságában is nélkülözhetetlen forrása marad Dél-Magyarország XVIII. századi történetének. Igen becses nagy, Oláhok költöztetése Dél-Magyarországon a mult században című akadémiai értekezése is, melyben megállapítja, hogy a délvidék mesterséges eloláhosítását a bécsi kormány intézte az odatelepített németség biztosítására. Annak idején feltűnést keltett A dunai hajóhadak története című (Budapest, Akadémia, 1886) terjedelmes műve is, eredményeit azonban az újabb kutatások nagyrészt meghaladták. Egyéb tanulmányai is, melyek részint a Századokban, részint az akadémiai Értekezések során jelentek meg, Dél - Magyarország XVIII—XIX. századi történetének felhasználható forrásai maradnak s írójuk emlékét az utókor számára is biztosítani fogják. Dr. Lukinich Imre.