Századok – 1925-1926
Értekezések - THIM JÓZSEF: A délmagyarországi szerb küldöttség Ferdinánd királynál Innsbruckban 1848-ban 15
A DÉLMAGYARORSZ. SZERB KÜLDÖTTSÉG FERDINÁND KIRÁLYNÁL (1848). 23 erről, mert ne gondolja ön, hogy az orosz fegyverek Oroszország határain túl meg fognak szólalni, amíg ezt Oroszország becsülete vagy érdeke meg nem követeli" — mondá az orosz nagykövet.1 Az orosz követ szerint a szerbek csakis az osztrák dinasztia érdekében léphettek fel, s ez megfelelt teljesen I. Miklós orosz cár ρ reklamációjának, aki minden forradalomnak esküdt ellensége volt. A cár ki is jelentette, hogy nem engedheti meg, hogy az osztrák vagy török birodalom statusquoja forradalom útján megváltoztassék. Az oroszok tehát részvétlenül viseltettek a szerb fölkelés iránt, sőt Rajacsits érsekre nehezteltek is, aki a patriarchiai címet Bécsben a katholikus uralkodónál kérelmezte s mint gróf Medem később Bogdanovits Konsztantin szerb bizalmi férfiú előtt mondotta, ezzel elrontott mindent. Midőn Bogdanovits fölvetette az orosz segély kérdését, gróf Medem azt feleié néki, hogy Oroszország hivatalosan idegen állam belső ügyeibe nem avatkozhatik.2 Kossuth Lajos teljesen félreismerte a helyzetet; kezdetben hatszáz mészárossal vélte a szerb karlócai népgyűlést szétverni, azután pedig Oroszországot vádolta meg, hogy a szerb fölkelést titokban támogatja. Az 1848 május 22-i minisztertanácsban indítványozta, hogy Pulszky Ferenc államtitkár Bécsben kérdezze meg kategorice az orosz követtől, vájjon benne van-e a szerb mozgalomban a muszka keze, mert ez nem volna tűrhető. Ezen impolitikus indítványból mi sem lett és méltán megdöbbentette Deák Ferencet és gr. Széchenyi Istvánt.3 Meddő maradt a szerb küldöttség eljárása azon okból is, mivel Jellacic horvát bán csak lanyhán támogatta a szerb követeléseket. Másrészt az udvar sem bízott a szerbekben és kezdettől fogva értesült br. Hrabovszky péterváradi és br. Piret temesvári főhadparancsnokok által a szerbiai kormány titkos céljairól.4 István nádor pedig (1848 május 1-én) azt írta Ferenc Károly főhercegnek, hogy a szerbek nem lesznek a császár hasznára, 1 nejiak, JKaTHje HaB.ioBHka, οτρ. 71. 2 Pajaint, AMaHH.ja, 397 > Bogdanovits levele Rajacsitshoz Olmütz. 1849. febr. 17. 3 Károlyi Árpád, Gróf Széchenyi döblingi hagyatéka I. k., 118., 320. 1. 4 Thim, Die Gründunigsversuche Jugoslaviens. Ungarische Jahrbücher, Berlin, 1921. Bd. I. S. 22—35.
