Századok – 1925-1926

Értekezések - THIM JÓZSEF: A délmagyarországi szerb küldöttség Ferdinánd királynál Innsbruckban 1848-ban 15

20 THIM JÓZSEF. 12-én Karlócára indított egy különítményt másodízben, hogy ott a χ endet helyreállítsa, miután saját hadterületén Sztratimirovits György az alája rendelt határőrvidékieket és csajkásokat fölkelésre bírta volt. A magyar kormány is felkérte Hrabovszkyt, hogy nyomja el a karlócai szerb mozgalmat, s utóbbi abban a hitben, hogy Jellacic bán is ellene van a szerb mozgalomnak (mikor vele Hrabovszky Gradecen találkozott, a bán felszólította, hogy ne engedje a szerbizmust feltámadni),1 rászánta magát gyönge erejével ezen lépésre. Midőn csapatai Karlóca elé értek, szerbiai önkéntesek tűzzel fogadták a különítményt és Sztratimirovits sietve összeszedvén a felkelőket, a császári királyi csapatokat visszaverte. A harcnak nem volt különös sztratégiai értéke, de annál nagyobb volt morális hatása és ezzel alapította meg Sztratimirovits György népszerűségét. Rajacsitsra és a szerb küldöttségre a karlócai támadás leverőleg hatott, mivel Sztratimirovits az általa fellázított határőrvidéki katonákkal és szerbiai önkéntesekkel verte vissza a császári királyi rendes katonai különítményt. Még aznap (1848 jün. 20-án) egy újabb emlékiratban bevádolták Hrabovszky főparancsnokot, őt okolván a véres harcért és a kitört polgárháborúért,2

holott a küldötteégnek ekkor fogalma sem volt a harc részleteiről, mint ez a főodborhoz intézett (június 20) soraiból kitűnik.3

Hrabovszky különítményét a szerbiai önkéntesek a város előtti kőhídnál fogadták sortűzzel. A főparancsnok kerülni óhajtotta a véres harcot, s ez okból parancsot adott ki, hogy a különítménynek csak akkor szabad fegyvert használnia, ha megtámadtatnék. A királyi válasz kétségtelenül elutasító volt. Ezen kudarcot a küldöttség leplezni óhajtván, a királyi elismerés valamelyes látható jelének elismerésére törekedett. Barajovac Miklós és Piszárovits Gábor kiküldöttek (1848 június 23) kérvénnyel fordultak Ferdinánd királyhoz, hogy az audiencia emlékére kitüntetésképen díszkardot viselhessenek, annál is inkább, mert a szerb és horvát nemzet oly időben ajánlotta fel segítségét a dinasztiának, mikor ez Bécsből ai forradalom elől menekülni 1 Kriegs-Archiv. Kr. Min. Praesidialakten 1848. Ν. 4542; Akten des Slavonischen Generalkommando. 1848. VI. 114. VII. 186, 23, ad 41, VIII. 47. 8 IHM, ITpiuo3u, KH>. III. CTp. 206—209. 3 Cseo6niTe IDrocaaBeHCRe Cpöcite HapojHe ΙΙΟΕΠΙΙΘ, 1848. 6p. 57.