Századok – 1925-1926

Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234

248 BALOGH JOLÁN. Míg e glorifikáló freskó Rómában hirdette Mátyás dicsőségét, addig egy másik arcképe, melyről P. Jovius határozottan azt állítja, hogy Mantegna munkája, egy másik kultúrcentrumban, a comoi Musaionban tartotta fenn a magyar uralkodó emlékét. Ez a comoi múzeum hatalmas portrégyüjteményéről volt nevezetes, amely létrejöttét P. Jovius fáradozásainak köszönhette, kinek gyűjtői tevékenységében az olasz renaissance egyéniségkultusza szenvedélyes erővel jutott kifejezésre.1 Az olasz művészettörténetben ilyen portrégyüjtemények nem voltak ismeretlenek. Az olasz kultúra, mely annyira át volt hatva a dicsőség vágytól, az egyéniség kultuszától, nem elégedett meg azzal, hogy egyes kiváló emberek emlékét egyes arcképekben vagy szobrokban örökítse meg. Már korán találkozunk olyan törek vésekkel, melyek célul tűzik ki, hogy az emberiség legkiválóbb alakjait, vezető egyéniségeit, akik valamilyen emberi érték megtestesítőjeként szerepeltek, portrésorozatokban mint egy csodálatos gárdát, vagy Lomazzo szavaival élve, „come Idoli in terra", egyszerre állítsa szemünk elé.2 Az olasz fejedelmek különös előszeretettel díszíttették palotáikat híres emberek portréival, amelyek között az antik és modern kor 1 Paulus Jovius comoi portrégyüjteményére vonatkozólag v. ö. Schmarzsow: Melozzo da Forli 1886, S. 338, 373. — Frey: 11 Codiœ Magliabecchiano 1892. S. LXIL ff. — Burckhardt: Beiträge zur Kunstgeschichte von Italien 1898. Der Sammler S. 465. — Müntz: Le Musée des portraits de Paul Jove. Tome XXXVI. 2, partie.) — Schlosser: Die Kunst-Lettres. Tome XXXVI. 2. partie.) — Schlosser: Die Kunstlitteratur 1924. S. 173, 177 (bibliografia). 2 Hogy a kiváló férfiak portréit mennyire megbecsülték, bizonyítja Lomazzo, aki éppen ezt tartja a festészet legfőbb rendeltetésének: l'arte istessa di dipingere, la· quale da prima non fu ritrovata ad altro che a fare le immagini, cioè i ritratti de' grandi uomini, come d'Idoli in terra"· A portrék etikai hatásáról Lattanzio nyomán a követ-kezőket írja: „ ... le immagini over ritratti cosi di rilievo come di pittura furono fatte prima per memoria dei re, i quali vivendo avevano bene governato i popoli, acciocchè morendo lasciaserro di se grandissimo desiderio ai posteri, svegliati da quelle pitture e statue, spesso ripetessero nella memoria i loro fatti illustri ed opere gloriose e si accendessero ad imitarle". (Lomazzo: Trattato dell'arte della pittura, Milano 1584, p. 430—431.) Ugyancsak Lomazzo fejtegetéseiből következtethetünk arra, hogy a kiváló férfiak jellemportréit egy-egy nagy emberi erény inkarnációjának tekintették (p. 433).