Századok – 1925-1926

Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234

MANTEGNA MAGYAR VONATKOZÁSÚ PORTRÉI. 245 kaptuk a freskó keletkezésének az időpontját is.1

Mantegna 1488—90-ben tartózkodott Rómában, ekkor kaphatta a megbízást valamelyik római polgártól, ki házát a nagy hadvezér arcképével akarta díszíteni. Bár e lovasportré sem kerülhette ki a façade-freskôk rendes sorsát és áldozatul esett az idő pusztításainak, mégis ebben az esetben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nemcsak néhány soros írott adat alapján ismerhetjük meg, hanem másolatból is. A freskóról fennmaradt egy rajz, melyet Eugène Müntz fedezett fel a római Barberini-könyvtárban.2 (II. tábla.) A rajta olvasható felírás „Matthia Corvino dipinto in una casa a manó manca all' antrar délia strada del Pellegrino, délia quai pittura ne fa menzione il Giovio", kétségtelenné teszi, hogy az elpusztult freskóra vonatkozik. A vázlatos rajz azonban sajnos gyenge kvalitásánál fogva csak nagy általánosságban tájékoztat bennünket a freskó felől, amelyről Jovius, a finom műértő, bizonyára nem hiába írta, hogy luculentissime depicta. Mantegna Mátyást ifjú hősként ábrázolta, ki magasra emelt jobbjában kivont kardot tartva, teljes fegyverzetben ül lován, feléje írásban, (v. ö. Burckhardt: Gesch. der Renaissance in Italien § 138. Das Grabmal und der Ruhm. 7. Aufl. 1924. S. 279.) Mancinira vonatkozólag ν. ö. Schlosser: Die Kunstlitteratur 1924. Reg. 1 Ezt az adatot Dr. Hekler Antal professzor úrnak köszönöm. 2 A Mantegna-féle Mátyás freskó másolata, Róma. Bibi. Vat. Berberini Lat. 4423 (XLIX, 32) fol. 75. Technikája: aquarell. Méretei: 27X23'5 cm (keretméret). Színezése: uralkodó szín a szépiabarna, melyet a keret és az angyalok ruháinak piros^ színei, valamint a táj halványzöld és azég lila meg kék foltjai élénkítenek meg. Először közölve Mélanges d'archéologie et d'histoire publiés par l'École française de Rome 1888, később a Gazette des Beaux Arts-ban 1895. I. p. 318. Mantegna legalaposabb monografusa, Kristeller is tudomással bírt e freskóról (ρ- 450), de a Müntz által felfedezett kópiát nem ismerte és teljesen tévesen állítja, hogy a comói portré a római freskó másolata. P. Jovius szövegéből világosan kitűnik, hogy a kettő nem azonos, hiszen Jovius a freskónak a mesterét sem ismerte, mégis Kristeller ő reá hivatkozik, midőn e munkát Mantegna elveszett müvei között felsorolja. Müntz nyomán e rajzot többször közölték magyar munkákban is: Arch. Ért. 1880. 330 1. Magy. Nemz. Tört. IV. 1896. 219. 1. Berzeviczy: Beatrix királyné 1908. 403. 1. Mátyás király-emlékkönyv, szerk. Márki S. 1902. 19. és 150. 1. (Ferenczi megjegyzése szerint Ábel már 1880-ban ismerte. U. o. 276. 1.)