Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Alapy Gyula: A székely lőporgyártás és ágyúöntés 1849-ben 218

224 TÁRCA. A jegyzőkönyv itt véget ér és utána már csak a megható záradék következik. Bodor Ferencet az osztrák csapatok elfogják, elítélik és bebörtönözik. Csaknem kétévi raboskodás szenvedései után, feleségétől és tíz élő gyermekétől elszakítva, 1851 április havában szabadul ki fogságából és tér haza. Otthon nyomorgó családot talál, maga megbélyegzett ember, rendőri felügyelet alatt áll. öreg özvegy anyósát, kinek egy hosszú és munkás életen keresztül megkuporgatott 6000 forint vagyonát veje a csíkmadarasi lőporgyárba építette bele, hogy ezzel hazájának és nemzete szabadságának használjon, a bánat és a szenvedések időközben a sírba viszik, nem tudta túlélni kis vagyonkája pusztulását és családja fenntartójának elhurcolását. A megpróbált család így került Marosvásárhelyre és csaknem koldusbotra jut, mert a családfő sehogy sem kap alkalmazást. Bodor a kétség sötét perceiben veti papírra családjáért aggódó lelke keserű tépelődéseit, mi lesz vele, mikor kis magánvagyona elpusztult a szabadságharc bukott ügyében; „s igy ez által nem csak magát, hanem nejét és 10 élő gyermekét is e kevés vagyontól megfosztá, koldusbotra juttatá, — öregségére minden kilátás nélkül terhére lesz honfitársainak, ha csak ezek könyörületből megemlékezve tett szolgálatjára, fel nem segítik, akik írókat és színészeket segítenek". Keserű szavak ezek, mintha egy tragédia mélységéből zokognának fel. Bodor Ferencnek, a magyar nemzeti ügy ez áldozatos, eddig névtelen hősének sorsáról bővebbet nem tudunk. Megérdemli, hogy neve a feledés fátyola alól előkerüljön és tündöklő példája világítson s a késő nemzedéket a hazával szemben való kötelességek teljesítésére emlékeztesse. Dr. Alapy Gyula.