Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Preussische Jahrbücher 211

TÖRTÉNETI IRODALOM. 211 képviselőtestületnek bizalmatezavazó határozatára válaszol. — 1924., 10., 11. szám. Pázmány Lajos: Emlékezzünk..." címmel arról ír, hogy I. Ferenc király több ízben fordult a Kendekhez, hogy Napoleon támadása ellen Magyarország katonai erejét készítsék elő. Az 1796-i országgyűlés meg is szavazta az újoncokat ée a hadisegélyt. Emellett 1797-ben a király leiratai a nemesi felkelést is elrendelték. Közli továbbá a nemesi felkelők névsorát járásonként s a hadisegélyre önként megajánlott összegeket. — 26—29. ezám. Horváth Károly: Egy zászlóalj, mely kiérdemelte az „egri" nevet. A volt cs. és kir. 60. gyalogezred II. zászlóaljának történetét és szerepét a világháborúban adja elő. Nyírvidék. 1923., 156—161. szám. Sááry Sándor: A kisvárdai fehér asszony. Adatokat közöl Nádfői Krucsay János, II. Rákóczi Ferenc kuruc tábornoka, a pallosjog tulajdonosa nejének Tolvay Borbálának életéből, akit férjo 1727-ben paráznaság miatt feljelentvén, lefejeztetett. Közli Krucsay Jánosnak 1731-ben kelt, s Csebi Pogány Borbálának, második feleségének szóló örökátvallási levelét. Ezzel kapcsolatban gróf Károlyi Sándornak szintén 1731-ben Krucsay hoz intézett levelét. Preussische Jahrbücher. 1924., Bd. 195. Heft. 1. Kühl, Herrn, v.: Der Krieg der versäumten Möglichkeiten címen ismerteti Hoffmann tábornoknak, a világháborúban a német keleti fronton fontos állomásokat betöltött vezérkari tisztnek fenti címen megjelent könyvét, amelyben írója éles kritikát gyakorolt a legfőbb hadvezetőségnek szerinte több alkalommal elkövetett stratégiai és külpolitikai hibái fölött. Így a többi közt helyteleníti, hogy az 1915 májusában megindított tarnow—gorlicei offenzívát nem folytatták az ellenség megsemmisítéséig, mint ahogy író, Ludendorff és Conrad kívánták, hanem Falkenhayn vezérkari főnök felfogása szerint megelégedtek „az orosz támadóerő tartós megbénításának" céljával, amelyet azonban szintén nem sikerült elérni. Az 1916. év hadműveleteiben súlyos hibának tartja, hogy nem egyesült erővel támadtak a központi hatalmak akár a nyugati hadszíntéren, akár Olaszország felé, mint ahogy Conrad is szükségesnek tartotta, hogy azután az olasz fronton felszabadult erőket egységesen az angol-francia frontra vessék; az ellenkező módszer az erők szértforgácsolása révén, a folyton fokozódó és a katasztrófába torkoló gyengüléshez vezetett. Ismertető szerint Hoffmann ítéletei a sokágú háborús eseményekre vonatkozóan gyakran hibásak és hiányosak, mivel azokat csak a keleti front szakértőjének egyoldalú szempontján át nézi, utóbbira vonatkozóan azonban nagyon sok érdekeset tud mondani. — Ugyancsak Kuhl ismerteti Schwarte M.: Der grosse Krieg 1914—18. c., 10 kötetre tervezett hatalmas művét; ennek a munkának a célja,, hogv pótolja a köziponti hatalmak még hiányzó vezérkari művét a nagy háborúról és így kiegyensúlyozza a franciák munkásságát, akik nagy apparátussal láttak hozzá, hogy a németeket ebben megelőzzék. Az 5. kötet tartalmazza az osztrák-magyar háború leírását; ez az első munka, amely összefüggően adja elő a monarchia háborús történetét. A 8—10. kötet foglalkozik „a hadvezetés szervezeteivel", leírja ezekben a közgazdasági, tudományos és szellemi életnek, az egész társadalomnak a háborúra való beállítását. — Heft 2. Daniels Emil: Eine neue Geschichte der englischen Politik. Daniels sorozatosan ismerteti a cambridgei egyetem által kiadott: „The Cambridge History of Britisch Foreign Policy 1783—1919." című 3 kötetes munkát, amelyben A. W. Ward és G. P. Gooch előadják az angol külpolitika történetét 1783—1919. Ezúttal az utolsó kötetet ismerteti és bírálja, amely 1867-től 1919-ig, a párizskörnyéki békéig adja elő a britbirodalom külpolitikáját. Bárha csupán nyomtatásban megjelent forrásokat használ föl az angol, de nagyrészt a külföldi irodalom figyelembevételével és így sok újat nem mond, mégis érdekességet kölcsönöz a műnek 14*