Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Ism. Tóth László 188 - Steier Lajos: Az 1849-i trónfosztás előzményei és következményei. Ism. Tóth László 188

TÖRTÉNETI IRODALOM. 191-nyítani azt, hogy Kossuth és Görgey egyformán forradalmárlelkek voltak. Semmikép sem sikerült megingatni azt a hitünket, hogy Kossuthot Görgeytől elsősorban politikai nézeteiknek az a különbözősége választotta el, mely Kossuthnál végső fokon az áprilisi trónfosztásban csúcsosodott ki,, míg Görgey demokratikus világfelfogásának megfelelően, a harc végső politikai célját az 1848-as vívmányoknak a koronás királlyal egyetértő biztosításában látta. Vagyis amíg Kossuth végső politikai célja volt a nemzet teljes függetlenségét a trónfosztás árán is biztosítani, addig Görgey károsnak és elhibázottnak ítélt minden lépést, mely a 48-as alkotmánynak a monarchia, keretén bellii leendő biztosításán vagy kifejlesztésén túlmenő célokat tűzött maga elé. Steier ennek dacára megkísérli Kossuthot és Görgeyt — a forradalmárság gondolatában és céljaiban — közös politikai nevezőre hozni. Ez természetesen, a tényekkel homlokegyenest ellenkezvén, sehogy sem sikerült neki. Az objektív történeti mérlegelés szempontjából kifogásolható Steiernek az a több helyütt is kifejezésre juttatott eljárása, mintha a szabadságharc minden bajáért és nyomorúságáért egyedül és kizárólag a régi rendezerhez csökönyösen ragaszkodó kamarilla viselné a felelősséget. Természetesen senkinek sem jut, a tények ismerete alapján nem is juthat eszébe azt állítani, hogy a végzetes összeütközés előidézése a korona és> a nemzet között nem a gonoszul kétszínű játékot űző felelőtlen tanácsadók műve. Másrészt azonban a tárgyilagos történetíró semmikép sem zárkózha.tik el annak megállapítása elől, hogy a 48-as törvények éppen az örökös tartományokhoz való viszonyunkat illetőleg olyan házagokat tartalmaztak (közös államadósság, közös hadügy, valamint a külképviseletek ügye), amelyeknek a kitöltése csakis békés atmoszférában, minden túlzó radikális elfogultságtól menten, kölcsönös jóakarattal lett volna sikeresen eszközölhető. Ez a· jóakarat kétségkívül hiányzott a kamarilla oldalán, de — meg kell állapítanunk — a békés megegyezés atmoszféráját nem teremthette meg Kossuth és párthíveinek mindinkább szélső radikális modora és eljárása sem. Steier arra a körülményre, hogy mind a két oldalon voltak olyanok, akik akár az alkotmányosság szabad levegőjétől megfélemlítve, akár a forradalom radikális lázától megszédülve, nem teljes őszinteséggel törekedtek a Pragma,tica Sanctio fenntartására és kifejlesztésére ügyet nem vetett, azért ok nélkül kifogásolja azok eljárását és ténykedését, akik a végsőkig elkövettek mindent a korona és nemzet között támadt konfliktus elkerülésére. Jellemző erre igazságtalan állásfoglalása István főherceg távozásával szemben. Határozatlannak és félénknek mondja a nádor eljárását, az országból való eltávozását, mint olyan vezérét, a,ki „a helyzet kialakulása előtt hagyta el az országot és ez okozta, hogy egy másfél évig tartó·