Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Ism. Tóth László 188 - Steier Lajos: Az 1849-i trónfosztás előzményei és következményei. Ism. Tóth László 188

188 TÖRTÉNETI IRODALOM. 188-másfelől azokat a szerződéseket tartalmazza, melyeket a jezsuita-rend és megbízottai a résztvevő művészekkel és mesterekkel kötöttek. Csak röviden ismertethettük az értékes munka gondolatmenetét. Üj eredményeire már ismertetésünkben igyekeztünk a megfelelő helyeken rámutatni; hiánya ugyanaz, ami volt az előző monográfiáknak: az egykorú iparművészeti templomfelszerelési tárgyak (ötvösművek, miseruhák stb.) teljes mellőzése; pedig hitünk szerint ezeknek publikálásával és megbeszélésével is nagyon értékes eredményeket érhetett volna el szerzőnk. Ez azonban a munka értéke mellett elenyésző hiányosság. Szeretnők, ha szerzőnkéhez hasonlóan avatott tollal megírt monográfiáknak még hosszú sora látna rövidesen napvilágot, hogy ezeknek alapján mielőbb elkészülhetne a magyar művészet barokk-korszakának tüzetes feldolgozása. Oroszlán Zoltán. Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Budapest. Év nélkül (1924). Genius kiadás. VIII, 311 1. Steier Lajos: Az 1849-1 trónfosztás előzményei és következményei. Budapest. Év nélkül (1925). Genius kiadás. 388 1. A bécsi udvari és állami levéltáraknak az összeomlás következtében történt megnyitása nagy mértékben fokozta fel a közönség érdeklődését a Ferenc Józsefi-éra történetének eddig homályba burkolt eseményei, illetőleg annak motivumai iránt. A közönségnek ezt a jogos érdeklődését, amely csak egyik fázisa a történeti tudományok iránti érdeklődés újabb örvendetes fellendülésének, ügyes érzékkel csakhamar észrevették a bel- és külföldi világlapok szerkesztői és a könyvkiadó cégek egyaránt és sietve siettek mentől változatosabb tartalommal kiszolgálni az érdeklődő nagyközönség igényeit. Amennyire örvendetes magában véve a közönség érdeklődése, valamint az ennek kielégítésére irányuló kiadói törekvések, a történetírás és a történeti módszer szempontjából már legtöbbször súlyos aggodalmakkal kell néznünk ezeket a forrásközléseket, illetőleg feldolgozásokat. A szerkesztőnek, illetőleg kiadónak egyaránt gyors munkára és ami a fő, szenzációs tartalomra van szüksége, hogy anyagi számítását megtalálja. Komoly történetíró ilyen körülmények és feltételek között nem igen vállalkozhatott erre a különben a szokottnál is nagyobb körültekintést és módszerességet, valamint széleskörű politikai és szakirodalmi tájékozódást igénylő munkára. Az élelmes kiadóvállalatok tehát a napilapok publicistái felé fordultak, akik nem éppen túlzott történtírói lelkiismerettel, de annál nagyobb könnyedséggel fogtak a munkához. Az eddigi kutatások eredményei, illetőleg a szakirodalom felé pillantást alig vetve, gyors ütemben végig-