Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Lukinich Imre: Auer János Ferdinánd pozsonyi nemes polgárnak héttoronyi fogságában írt naplója 1664. Ism. m. 181
184 TÖRTÉNETI IRODALOM. 184-lyok vérhastól és más fertőző betegségektől gyötört társaikkal s a már kimultaknak feloszlásban lévő hulláival napokon át hevernek együtt. Valósággal dantei kép a börtönéjszakák leírása, mikor a kábult álomban heverőket folyton fölriasztják nyugalmukból a láztól kínlódok, kik a börtön padlóján, eszméletlen állapotban csúszkálnak ide-oda társaik között. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az útnak indított 300 fogoly közül — noha őreik váltságdíjat jelentő érték gyanánt újból és újból lajstromba veszik őket — mindössze 99 érkezett meg Konstantinápolyba. Mindezeket naplóírónk egyszerűen közvetlen előadásban,, de részletező színességgel mondja el. Elbeszélését egy-egy sikerült leírás, mint a párkányi mozgalmas török tábornak, egy-egy útközben látott városnak, a fogolykaraván thrákiai utazásának vagy a konstantinápolyi bagnónak képe élénkíti. De más előnyét se feledjük. Már a napló első lapjain, a bevezető részben észreveszi az olvasó, hogy elmélyedésre hajló emberrel áll szemközt, kinek lelkét az átélt szenvedések még jobban meglágyították. Tudatos művészi készség és szándék nélkül, szinte akaratlanul, élő embereket rajzol egy-egy vonással. Emberséges és durva lelkű török katonák, dölyfös nagy urak, jószívű vagy közönyös idegenek, nemes gondolkodású, vagy alacsonylelkű, elfásult rabok sora vonul el előttünk a lapokon. így a fogság örök emberi lélektana is kifejezésre jut naplójában és éppen ez a vonása az, amelynél fogva véleményünk szerint méltó arra, hogy e szakembereknek szánt közlésen kívül, legalább szemelvényesen, magyar fordításban is hozzáférhetővé tétessék nagyobb közönség számára. «Ne feledjük, mily sokan járnak-kelnek ma közöttünk, akik közvetlen tapasztalatból ismerik a fogság szenvedéseit s igazi élethűséggel tudnák átélni azokat a szavakat, melyekkel Auer a foglyok örökös cívódásait festi. Csodálkozik talán valaki — írja egy helyen -—, hogy a foglyok ily nagy nyomorúság közepette sem tudtak kijönni békésen egymással. „Erre az a válaszom, hogy a szenvedés· és nyomor megzavarja az ember lelkét és meggondolatlan,, szertelen cselekedetekre ösztönzi." (196. 1.) Ezekről a belső háborúskodás és árulkodások között eltelt héttornyi évekről becses anyagot gyűjtött össze a foglyok kicsempészett levelei és a konstantinápolyi követek jelentései alapján Lukinich Imre a bécsi levéltár Turcica című osztályából. Az oklevélanyagot nem csupán függelékben közli, de a napló elé írt szép bevezetésben részletesen fel is dolgozza. Függelékül csatlakozik még a kiadványhoz a szövegben előforduló török szavak magyarázata dr. Fekete-Lajostól, továbbá nyelvi magyarázat dr. Schwartz Elemértől. Az utóbbi rész szójegyzékét kissé bővebbnek szerettük volna látni. Végül meg kell emlékeznünk az egész gyűjteményhez:
