Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Lukinich Imre: Auer János Ferdinánd pozsonyi nemes polgárnak héttoronyi fogságában írt naplója 1664. Ism. m. 181
TÖRTÉNETI IRODALOM. 181-Kutatott 177 ép, 55 többé-kevésbbé csonka szárnyas oltár, 16 kálváriacsoportozat és 166 egyéb fából faragott szobor sorában XV—XVI. századbeli szobrászatunk és képírásunk legértékesebb emlékei vannak. Az óriási anyag módszeres feldolgozása azonban, különösen kellő levéltári adatok és az összehasonlítás céljából nélkülözhetetlen részletes fényképek híján, egy ember erejét meghaladó feladat, amelynek megoldása a Felvidék elszakadása miatt egyelőre fiatalabb műtörténetíróink számára is kevés kilátást nyújt. Igen érdekesen állapítja meg Éber László a pécsi székesegyház Mária-kápolnájának kis oltáráról, hogy ennek alabástromdomborműve, amelyet gróf Esterházy Pál püspök a XVIII. század végén 4000 pengő forintért vásárolt meg, voltaképen epitafium s a XVI· század második felében készült németalföldi mű, amilyen magában Németalföldön az 1566. évi képrombolás miatt· kevés maradt fönn, de a pécsi dombormű eredete, hasonló tárgyú és stílű Németországba került németalföldi analógiák alapján pontosan kimutatható. Igen alapos Ybl Ervin tanulmánya Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélyáról, amelyet Hildebrandt J. Lukács bécsi építész 1702-ben tervezett, aki a római Carlo Fontana tanítványa volt, de már ez első művére is rányomta később mind határozottabban kibontakozó eredeti egyéniségének bélyegét. Ybl élénk történeti háttérrel rajzolja meg a kastély építésének főbb fázisait, állapítja meg ez érdekes műemlékünk jelentőségét a német klasszikus barokk építészet fejlődésében s művészi méltatását bőséges képanyaggal kíséri. Függelékül Hildebrandt János Lukács leveleit is közli Jenő herceghez, amelyek főleg a kastély építésére vonatkoznak; ezek magyar fordítása helyett azonban műtörténetíróink bizonyára szívesebben vették volna, ha a közlés eredetiben történik. A kötetet a közölt tanulmányok eredményeinek németnyelvű ismertetése fejezi be s mint e felsorolásból nyilvánvaló, a III. Évkönyv kötete vetekedik az előzők tartalmasságával s különösen, hogy a Műemlékek Országos Bizottságának kiadványa, a „Magyarország műemlékei", a negyedik kötettel megszűnt, régi hazai művészetünk ösmertetésével is hézagot pótol. Nagy érdeklődéssel várjuk folytatását s remélhetően megjavulnak annyira viszonyaink. hogy ezután az Évkönyvek is rövidebb időközökben jelennek meg. Z. Αι»,er János Ferdinánd pozsonyi nemes polgárnak héttoronyi fogságában írt naplója 1664. Közzéteszi: dr. Lukinich Imre. Budapest, 1923. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. (Magyarország Törökkori Történetének Forrásai.) + 271 I. A magyar történeti kutatás legújabb munkásságára bizonnyal találó kifejezés, ha „utóvirágzás"-ról beszélünk a forráskiadás mezején. Nemcsak nálunk, de általában az utó-