Századok – 1925-1926

Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160

TÖRTÉNETI IRODALOM. 179 egy Árpádkori gazdaságtörténeti tárgyról szólt, kiforrott tehetséggel, befejezett képzettséggel egy diplomatikai kérdést, a hiteles helyek történetét tárgyalta, majd részt véve a budai basák levelezésének kiadásában a hódoltság korába dolgozta be magát, míg legutóbbi legnagyobb terjedelmű kötetében tudása és talentuma legjavát adja Mária Terézia gazdaságpolitikájának kimerítő feldolgozásával. Ezeken az alapokon csak az őstörténet, a kései középkor s a XIX. század volt új terület számára. Az elsővel rövidesen végez, a kutatás által elhanyagolt Anjou-korra pedig kitűnő gazdaságtörténeti munkák azért mégis állottak rendelkezésére. A XIX. században azonban mintha túlságos teret engedne a politikai eseményeknek s különösen a kiegyezés utáni korban a gazdasági és társadalmi jelenségeket elhanyagolja. A könyv egy ismertetője szerint szerző a nemzet történetét írta meg. Szempontjai, melyekből tárgyát szemléli, ezért nem egységesek: a nemzet életének egyes fontosabb mozzanatai köré csoportosítja annak egész történetét, s e mozzanatokat nem egy elv szerint, hanem a legkiemelkedőbb külső események, belső átalakulások szerint szinte impresszionisztikusan választja. így adódik korszakbeosztása. Ami a könyvben a legjobban érdekel, s ami a történettudományi irodalom rövid pár ívre való koncentrálása mellett szerzőnek legegyénibb munkája az eredeti értékelése. Véleményének önállósága ítéleteinek egyéni volta az, amivel anyagán uralkodik. így elégíti ki szerző a tudomány igényeit, s a művelt közönség érdeklődését. A történésznek új szempontokat ad, a nagyközönségnek élvezetes olvasmányt nyújt. Bartoniek Emma. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. III. kötet. 1921—23. Budapest, 1924. 4° 130 1. A Petrovics Elek főigazgató gondos szerkesztésében megjelenő Évkönyvek harmadik kötete, az előző kettőhöz hasonlóan, a Szépművészeti Múzeumnak a jelzett évkörben lefolyt belső életéről számol be, azonkívül egész sorozat művészeid történelmi tanulmányt közöl, amelyek tárgyukat részben a múzeum anyagából, részben Magyarország műtörténetéből merítik. A múzeum 1920—23. évi működéséről szóló jelentésből örömmel állapítjuk meg, hogy országos közgyűjteményeink sorában a Szépművészeti Múzeum érzi legkevésbbé a sanyarúságot, amely a háború és az összeomlás óta kulturális és gazdasági téren az országra nehezedik. A múzeum állami javadalmazása pénzünk elértéktelenedése miatt igen csekély öszszegre zsugorodott, magánosok áldozatkészségéből azonban, amelyet a múzeum s főleg főigazgatója széles körökben érdeklődést keltő céltudatos munkájával éleszt, a gyűjtemények talán még fokozottabb mértékben gyarapodnak, mint a béke éveiben s szinte egymást érik a kiállítások, amelyeket a mú-12*