Századok – 1925-1926
Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160
174 HERZOG JÓZSEF. tőke és kamata az országban maradjon. — Az újonnan befolyó 4%-os kölcsönök hováfordítása által fokozatosan két cél: a magyar kincstár terheinek csökkentése és a monarchia kül- s belföldi hitelének növelése volt elérendő. A belföldi, 4%-nál magasabb kamatozású tartozásoknak e kölcsönök segítségével elsősorban történendő konvertálása vagy törlesztése az általa elért kamattehercsökkenéssel kizárólag a magyar kincstár javára szolgált. Az ennek megtörténte után a bécsi államadóssági pénztárnál lévő 4V2%-OS tartozásnak másodsorban teljesítendő kifizetése szintén a magyar kincstár kamatterhén enyhített, de — mivel e kölcsönöket e pénztár külföldről szerezte — egyúttal a monarchia külföldi hitelét is előmozdította. A most említett, 4%-nál magasabb kamatozású összes tartozások törlesztése és konvertálása után befolyó kölcsönöknek az államadóssági pénztárnál 4%-ra való elhelyezése már egyedül a monarchia hitelének fokozására történt, mivel ez úton a magyar tőkének egy része tulajdonképen az államadóssági pénztárnál nyert elhelyezést. Az 1772-ben elrendelt s a következő években végrehajtott újjászervezés megítéléséhez szükséges mértéket az említett évek előtt és után lefolyt két korszakban a hitelügyről vallott felfogás, a kitűzött célok és az ezek megvalósítására irányuló törekvések és szabályok, valamint az ezeket az ügyeket ellátó szervezet összehasonlítása adja meg. Grassalkovich kora. a magyar kincstár hitelügyét, amelynek helyes irányítását a terhek teljes törlesztésére való törekvésben látta, nem kizáróan magyar szempontból fogta fel, hanem azt a monarchia hitelügyével kapcsolatosnak tekintette. A második korszaknak is ez volt az alapfelfogása és célkitűzése, ám alkalmazásba vett eszközei lényegesen mások. A törlesztés, amely elébb a kamarajövedelem nagyságától és az elnök elhatározásától függött, a pénztárnak e célra rendelt és évente teljesen felhasználandó javadalmazásában biztos alapot nyert. A monarchia hitelével való kapcsolat, amely az első korszakban a magyar kincstár terhére a háborús, tehát nem kizáróan magyar szükségletek fedezésére félvett s viszont a magyar kincstárnak az államadóssági pénztárból nyújtott kölcsönökben, nemkülönben a magyar kincstári adósságok egy részének — a belga kölcsönnek — átvállalásában jutott kifejezésre, a békés gaz-
