Századok – 1925-1926
Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160
A M. KIR. HITELFŐPÉNZTÁR MEGSZERVEZÉSE MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN. 165 irattal került dűlőre, még pedig szintén a magyar kamarára kedvező módon, t. i. a kvóta meghagyásával.1 Ε két, a magyar kamarára és a kincstári hitelre egyenlőképpen sarkalatosan fontos kérdésben végül is sikeresen visszavert támadás nem új keletű. Ellenkezőleg; ez csak alkalomszeiái felújulása volt azoknak a központosító törekvéseknek, amelyeknek megvalósítását Grassalkovich erélyes szókimondása 1762 júliusában — tehát éppen tíz esztendővel azelőtt — meghiúsított. A kamara igazának megvédése 1762-ben — kétségtelenül személyi okból — sokkal könnyebb feladat volt, mint 1772-ben. Akkor Grassalkovich viselte a kamaraelnöki tisztet, aki a királynő teljes bizalmát és kegyét bírván, egyetlen felterjesztésével keresztülhúzhatta a központosító terveket, míg tíz évvel utóbb Erdődynek és Festeticsnek — utóbbi egészségének kockáztatása árán2 — csak nehezen sikerült vállvetett fáradozásaikkal a veszedelmet elhárítani. Az 1772. évi érvelés lényegében nem igen különbözik Grassalkovichétól. Érdemleges eltérés csak két, nyilvánvalóan Grassalkovich tekintélyével összefüggő pontban van: Erdődy és Festetich fejtegetéseiből hiányzik a bécsi kamarának Mária Terézia trónralépte előtt Magyarországon folytatott gyászos gazdálkodására való utalás és a törvény sérelmének említése. A hitel alapja tehát 1772-ben is sértetlenül maradt, egyéb viszonyai azonban, így különösen a kölcsönök állandó elfogadása, a kamatláb, a felmondás, a törlesztés, a felügyelet és kezelés kérdései egész terjedelmükben alapvető és rendszeres szabályozásban részesültek. A szabályozás megindítója a már említett bizottság volt, amely a július 10-i ülésen a kvóta-kérdés után a hitelügyet is letárgyalta.3 Az ülésen elsőnek Festetics szólalt fel, hangoztatván, hogy az örökös tartományokban érvényben lévő hitelrendszernek Magyarországon való behozatala nemcsak a monarchia érdeke, hanem az országé is, mivel általa lehetne a magyar hitelügyben mutatkozó hiányokat és bajokat legjobban orvosolni. A bajok közül a legfőbb, hogy az országban nem volt nyilvános pénztár, amely magánfelektől tőkéket kamatozásra állandóan elfogadott volna. A pozsonyi kamarafőpénztár ugyan eset-1 U. o.. Credit-Comm. 1773:1. 5 U. o„ Praes. Erdődy 1772. Jul. No. 17. 3 Hofkammer. Fasc. 5907. Staatschulden. No. 13 ex Nov. 1772.
