Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

148 GYALÓKAY JENŐ. t tiltott dologra csábíthatja a saját magáról való gondoskodásra szorított inisurgens vitézt. Hogy Gosztonyi javaslatának pénzügyi része megoldható-θ, avagy nem: ahhoz nem szólhatok, mert ezen a téren nem vagyok eléggé tájékozott. Azonban kétségkívül helyes Gosztonyinak az az eszméje, hogy a fiatal tiszteket és az altiszteket a nemesifjúságból akarja összeválogatni. Csakhogy ezeket alaposan be is kell ám tanítani, már pedig erre 14—21 napi fegyvergyakorlat vajmi kevés. A tiszti- és altisztikar neveléséről tehát másképen kellene gondoskodni, erre azonban Gosztonyinak semmiféle javaslata sincs. Maga a békeidején is fennálló insurrectio teljesen a „miliz" rendszeren alapulna. Csak nagyon gyenge századkeretek lennének, amelyekhez több sorozatban egymásután hívnák be fegyvergyakorlatra a tiszteket és a legénységet. Alapjában véve ez se rossz gondolat, mert aránylag rövid idő alatt sok ember részesül katonai oktatásban. Az ilyen kiképzés nem lesz ugyan alapos, de az eddigi semminél mégis csak jobb. Nagyon különös azonban a fizetés és a zsold megszabásának módja. Igaz, hogy a napoleoni háborúk óta az ország pénzügyei fölötte tántorgó lábon állottak, de azért mégis túlságos szűkmarkúság azt kívánni, hogy a keretek allandó személyzete csak a fegyvergyakorlatok idején kapjon teljes fizetést, máskülönben pedig a felével is érje be. Munkátlanságért természetesen nem járhat fizetés, de nagyon könnyen lehetett volna a kereteknél szolgáló tisztek és altisztek állandó munkaköréről is gondoskodni olyanformán, hogy a téli hónapokban a fiatal tiszti és altiszti sarjadék iskolázásával foglalkozzanak. V. Az eddig tárgyalt reformterveknek az volt a közös tulajdonságuk, hogy a harctéren szerzett tapasztalás nem támogathatta őket. Ugyanis az 1797, 1800—1801. és 1805. évi insurgenshadseregek közül egyik se mérhette össze a kardját a franciákkal s így az intézmény harcratermett voltát ezek a fölkelések se nem bizonyíthatták, se nem cáfolhatták. A negyedik reformjavaslat azonban, a korábbiakkal ellentétben, az 1809. évi magyarországi hadjáratra hivatkozhatott, amelyben az utolsó nemes fölkelősereg véres