Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

140 GYALÓKAY JENŐ. t szaki csapatok segítsége nélkül is le tudja az útjába eső természetes vagy mesterséges akadályokat küzdeni. Béke idején mindegyik huszárszázadnál a nemesség színe-javából összeválogatott 24 hadapród szolgálna a rendes állományon felül. Ezek a mozgósítás pillanatában már mint teljesen betanított és begyakorolt hasznavehető tisztek, vagy altisztek, lépnének be az insurgens huszárezredekbe. Mihelyt kellően ki van képezve, az egész osztályt szét kell osztani a vármegyékben, hogy ott az insurrectio számára már előre kijelölt és számontartott altiszteket alaposan betanítsa. * Ha most ezek után Bittner rövid és kissé felületes javaslatát pártatlanul akarjuk megbírálni, akkor pontosan el kell választanunk benne azt, ami a békére vonatkozik attól, ami csak háború esetére szól. Régi példabeszéd, de mindig igaz marad, hogy „fejétől biidösdik a hal". A legelső nagy hiba tehát, amit ebben a tervben gáncsolnunk kell, a parancsnokkérdés szerencsétlen megoldása. A huszárosztály parancsnoka a gyalog- és utászszázad kiképzését is irányítja, vagyis mind a három fegyvernem dolgát tövéről-hegyére alaposan kell értenie s ezenkívül jartas legyen a vezérkari szolgálatban is. Hát ez bizony, magyarán mondva, fából vaskarika, mert ennyi sokféle tudást és tapasztalást a napoleoni háborúk korában már nem lehetett egy fazékban főzni. Az a törzstiszt, akit egy, az egész insurgens huszárság keretéül szolgáló osztály élére állítottak, csak olyan valaki lehet, aki maga is ízig-vérig lovasember. A lovasszolgálat minden csínját-binját értenie kell, hogy osztályában csupa tanítani és fegyelmezni tudó tisztet és altisztet nevelhessen. Képtelenség tehát, hogy ezenkívül még vezérkari dolgokkal, továbbá gyalogos és műszaki szolgálattal is foglalkozzék. Az a csapatparancsnok, aki ennyifelé forgácsolja testi és szellemi munkaerejét, sokfélét tudhat ugyan, de semmit se alaposan. Ennek pedig elsősorban is a gondjaira bízott csapat adná meg az árát. A lovasosztály parancsnoka nem lehet egy füst alatt a vadász- és az utászszázad közvetlen elöljárója is. Ezt a kérdést inkább úgy lehetett volna megoldani, hogy a három fegyvernemből álló egész békealakulás parancs-