Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 133 Az első eset, minden további felhívás nélkül is, kö­telezi a rendeket az insurrectio hadbahívására, a máso­dik azonban csakis akkor, ha az uralkodó segítségül kéri és annak rendje-módja szerint el is látja a fölkelő nemes­hadat. Hogy pedig a király kellő időben számíthasson az insurrectióra, állandó keretet kell annak számára alakí­tani, amely folytonosan gyakorolja mesterségét s az egész nemes sereg behívása esetén, annak mindenkor ké­szenálló szervezője és tanítója is legyen. Az ilyenformán állandósuló insurgens csapatok ál­lományát úgy kell megszabni, hogy az magára az or­szágra bajt ne hozhasson, vagyis, hogy valami fölkelés­hez vagy lázadáshoz csatlakozva se legyen belőle nehe­zen lebírható ellenfél. Magyarán: az orvosság ne legyen károsabb a betegségnél. Az állomány, pénzügyi okokból is, csak akkora le­gyen, hogy a vármegyék ne zúgolódhassanak ellene s a reájuk háruló kiadásokat könnyűszerrel fedezhessék. Esterházy tehát, mindezt megfontolva, 2—2 portára számít 1—1 lovast. Ez lenne az a kulcs, amely az insur­rectiónak békeállományát szabályozná. Minthogy azon­ban a vármegyék minden, még olyan kicsiny, megterhe­lés ellen is alkalmasint rugódoznának, fülbemászó szép hegedűszóval kellene őket — például ilyenformán — megpuhítani: ő Felsége, a mostani (1797.) insurrectio feloszlatása alkalmával, megköszöni a rendek áldozatkészségét, de egyúttal nem hallgathatja el azt se, hogy a vármegyék­nek, a mai zavaros időkben, az eddiginél nagyobbszámú állandó fegyverest kell tartaniok. Ennélfogva Ő Felsége, a magyarokba vetett korlátlan bizalmánál fogva, megen­gedi, hogy a vármegyéknek ezentúl több fegyveresük le­gyen, még pedig azért, hogy a könnyen zendülő népet nyugalomra kényszeríthessék, s ahol karhatalomra van 'szükség, kellő nyomatékkal léphessenek közbe. Végül pedig azért is, hogy az egyik-másik vármegyében már nagyon is lábrakapott rablóvilággal alaposan leszámol­hassanak. A felsorolt célokra szükséges katonaságot legköny­-nyebben a már teljesen megalakított és begyakorolt in­surrectio adhatná. Ehelyett azután az úgyis inkább ká­ros mint hasznos vármegyei huszárokat és hajdúkat el kellene bocsátani, az insurgens lovasság fenntartására

Next

/
Oldalképek
Tartalom