Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 133 Az első eset, minden további felhívás nélkül is, kötelezi a rendeket az insurrectio hadbahívására, a második azonban csakis akkor, ha az uralkodó segítségül kéri és annak rendje-módja szerint el is látja a fölkelő nemeshadat. Hogy pedig a király kellő időben számíthasson az insurrectióra, állandó keretet kell annak számára alakítani, amely folytonosan gyakorolja mesterségét s az egész nemes sereg behívása esetén, annak mindenkor készenálló szervezője és tanítója is legyen. Az ilyenformán állandósuló insurgens csapatok állományát úgy kell megszabni, hogy az magára az országra bajt ne hozhasson, vagyis, hogy valami fölkeléshez vagy lázadáshoz csatlakozva se legyen belőle nehezen lebírható ellenfél. Magyarán: az orvosság ne legyen károsabb a betegségnél. Az állomány, pénzügyi okokból is, csak akkora legyen, hogy a vármegyék ne zúgolódhassanak ellene s a reájuk háruló kiadásokat könnyűszerrel fedezhessék. Esterházy tehát, mindezt megfontolva, 2—2 portára számít 1—1 lovast. Ez lenne az a kulcs, amely az insurrectiónak békeállományát szabályozná. Minthogy azonban a vármegyék minden, még olyan kicsiny, megterhelés ellen is alkalmasint rugódoznának, fülbemászó szép hegedűszóval kellene őket — például ilyenformán — megpuhítani: ő Felsége, a mostani (1797.) insurrectio feloszlatása alkalmával, megköszöni a rendek áldozatkészségét, de egyúttal nem hallgathatja el azt se, hogy a vármegyéknek, a mai zavaros időkben, az eddiginél nagyobbszámú állandó fegyverest kell tartaniok. Ennélfogva Ő Felsége, a magyarokba vetett korlátlan bizalmánál fogva, megengedi, hogy a vármegyéknek ezentúl több fegyveresük legyen, még pedig azért, hogy a könnyen zendülő népet nyugalomra kényszeríthessék, s ahol karhatalomra van 'szükség, kellő nyomatékkal léphessenek közbe. Végül pedig azért is, hogy az egyik-másik vármegyében már nagyon is lábrakapott rablóvilággal alaposan leszámolhassanak. A felsorolt célokra szükséges katonaságot legköny-nyebben a már teljesen megalakított és begyakorolt insurrectio adhatná. Ehelyett azután az úgyis inkább káros mint hasznos vármegyei huszárokat és hajdúkat el kellene bocsátani, az insurgens lovasság fenntartására