Századok – 1925-1926
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126
„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 129 Hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik az insurrectiót s vele együtt a magyar nemességet is sárba akarták taposni: legjobban bizonyítja az 1805. év története, amidőn a hatalom tetőpontja felé haladó francia •császár is számottevő ellenfelet látott a felkelő hadseregben. Napoleon csak abban az esetben volt hajlandó Magyarország megszállásától elállani, ha a király az insurrectiónak javában folyó szervezését azonnal megszünteti.1 Davout tábornagynak Bécsben 1805 november 26-án kelt s a magyar nemzethez szóló kiáltványa,·2 valamint az 1805 december 6-án kötött fegyverszüneti szerződés 3. pontja is ugyanezt kívánja.3 Már pedig nyilvánvaló, hogy ha a nemesfelkelés csakugyan olyan hitvány, aminőnek nálunk feltüntették: a franciák bizony iigyet se vetettek volna reá. Igaz, hogy 1809-ben, amikor véres viadalra került a sor a francia hadsereg és a magyar insurrectio között: az utóbbi bukott el. De bukása nem volt szégyenletes, mert az a sokszor hánytorgatott „győri szaladás" se úgy történt ám, ahogyan azt rossz nyelvek híresztelték. Voltak abban a csatában vitézi tettek is, s a felkelő tisztek és csapatok több más harcban is emberül megállották a helyüket. Gróf Esterházy János ezredes, a pozsonyi insurgens huszárezered parancsnoka és Olgyay Boldizsár, ugyanennek az ezrednek egyik századosa, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét vívta ki magának,4 amit az első ágyúszóra gyáván szétszaladó csapattal egyikük se tehetett volna meg. Szily Antal, a békésvármegyei insurgens lovasság őrnagya, ugyanebben az évben, Galíciában szerezte meg a Mária Terézia-rendet. A legelőbb felkészült prímási és nyitrai huszárezred közvetlenül a főhadsereg kötelékébe került s július 5-én 1A király a nádornak: Brünn, 1805 nov. 15. (Orsz. Ltár. Mii. Kanzley des Pal. Ε. H. Joseph. 1805. Fasc. 2. Rot. XXXVIII. Nr. 157.) Rövidség okáért a nádor katonai irodájára ezentúl csak M. K., az Insurrections-General-Commandora pedig I. G. C. betűkkel hivatkozom. * U. o. Fasc. 3. Rot. XIV. ad Nr. 446. 3 U. o. Fasc. 3. Rot. LVIII. Nr. 499. 4 Az előbbi Kis-Cellnél (1809 jún. 14), az utóbbi Pápánál (1809 jún. 18). Századok, 1925. IV—VI. füzet. 9
