Századok – 1925-1926

Értekezések - RÉDEY TIVADAR: Jókai és a történelem 113

124 RfcDEY TIVADAR. nem arra jók-e, hogy színes illúziókat gyökereztessenek meg a módszeres történetkutatás eredményei ellenében, mik akárhányszor bizony illúziók romjain épülnek!... Ha a történettudományosság a maga célkitűzését az ismeretek tisztázásával kimerítettnek tekintené: mind e kérdésekre talán kelletlen választ várhatnánk. De éppen e Társulatban, szaktudományunk legjobbjai meg nem szűntek hitvallásul azt a magasabb felfogást hirdetni, mely a történeti megismerést végcélul el nem fogadja. A puszta ismerettömeg s az abban való racionális eligazodás képessége tehet valakit a történet hasznos munkásává, de korántsem egy nemzet méltó történetírójává. Aki csak „anyagának urá"-vá lesz, közel jár ahhoz, hogy szolgájává is legyen ugyanennek az anyagnak; s a tudós gőgöt legközelebbről fenyegeti a históriai fatalizmus rabszolgasorsa. Az oktató mese gúnyolja a csillagokba szerelmes álmodozót, aki félszegen csetlik-botlik a realitás göröngyein; de nekünk nem eszményünk ennek jólismert ellenképe sem, a józanság önhittje, ki tekintetét egyre óvatos léptei elé szegezve, meg sem látja a feje felett ívelő firmamentumot. Pedig a történelmi múltban nemcsak talajviszonyok vannak, hanem éghajlatiak is. Szegény és sivár az a történetírás, mely a maga tudományos felkészültségétől kitelő induktív tények határán akár önelégülten, akár kishitűen megáll, s az emberi akarat és vágy szövevényes tényeivel nem akar vagy nem mer számot vetni. Kemény Zsigmond, valahányszor a mult eseményeinek értelmezésében ez irracionális hatalmak munkáló erejére döbbent, nemes alázattal vallotta: Numen adest! Az Istenség van jelen! A tények tudásán felülemelkedő történetszemlélet a nemzet múltjában fajának örök jegyeire ismer, s e mult minden fordulóján ama közös eszmények történetét is szemléli, melyeknek kultuszában a nemzetegyéniség megnyilatkozik. S a mult ily szemlélete megtermi az ott megismert történeti hatalmak diadalmas erejébe vetett hitet is. A valódi történetírásnak ez adja meg nemzeterkölcstani jelentőségét és nevelő hivatását. Dolgozatom elején említettem, hogy Jókaiból olvasói a történelmiség ritka erejű benyomását merítik. Talán nyomon vagyunk, hogy e közhely felé hajló megállapításnak is mélyebb értelmére tapintsunk. Magvában voltakép egy nemzet ösztönös ítélete rejlik, a maga eszményeinek egyik legerőteljesebb hitvallója felől. A nemzet