Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: Gróf Apponyi Sándor † 107

108 TÁRCA. vonatkozású külföldi nyomtatványok tudatos és tervszerű gyűjtőjét. Az „Apponyiana" szó immár nemzetközi fogalom, mellyel a szakkörök mindazon XV—XVII. századi nem magyar nyomdatermékeket jelölték, melyek magyar szerzők tollából külföldön jelentek meg, vagy amelyek idegen íróknak Magyarországra vonatkozó, vagy magyaroknak ajánlott műveit tartalmazták. Egy ilyen gyűjtési kör még adott elhatároltságában is oly nagyterjedelmű, hogy rendszeres gyűjteménnyé csak türelmes, hosszú és mindenesetre nagy anyagi áldozatokkal járó kutatások után fejleszthető. Előfeltétele azonban a szükséges bibliográfiai szaktudás mellett a magyar irodalom és történet aprólékos részletekig ható ismerete. Enélkül legfeljebb ritkaság- vagy kuriózumgyűjteményt lehet összeállítani. Apponyi könyvtárát a rendszeresség és a teljességre való törekvés jellemzi; gyűjtésében erős művészi érzék és finom ízlés nyilvánul meg; nemcsak a könyvek restaurálására fordított kiváló gondot, hanem a Capé, Trautz-Banzonnet, Bedford stb. műhelyéből kikerült pompás kötések is igazolják azt, melyek egyúttal példát mutattak minden gyűjtőnek stílus és ízlés tekintetében. Bennünket azonban elsősorban a könyvtárban felhalmozott rendkívül nagybecsű történelmi anyag s az abból levonható sok tanulság érdekel. Megállapíthatók e könyvtár anyaga alapján azon időszakok, melyekben Magyarország az Európai érdeklődés központjába került; előtűnnek azok a magyar egyéniségek, akik az európai tudományos vagy politikai életben súllyal és jelentőséggel bírtak; azok az eszmék, melyek Magyarországot és Európa többi országait egy nagy szellemi közösségben egyesítették. Az unikumok és könyvritkaságok mellett a röpiratok, újságlapok, jelentések, szöveggel ellátott metszetek nagy tömege ad számot arról a hat évtizedes csodálatraméltó, egy cél felé tekintő gyűjtő munkásságról, melynek eredménye Apponyi Sándor lengyeli könyvtára lett. Amatőr hajlamát őseitől örökölte. Gróf Apponyi Antal György már 1774-ben alapját vetette Bécsben egy nagy könyvtárnak, melyet fia Antal 1827-ben Pozsonyba szállíttatott s ott állíttatott fel. Ε nagyértékű könyvtárt az áldozatkész főúr Pozsony városának ajánlotta fel, azzal a feltétellel azonban, hogy a város köteles a könyvtár kezeléséről és fejlesztéséről gondoskodni. A magistrátus azonban nem vállalta e kötelezettséget, mely anyagi