Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - D. F.: Babics József † 105

Tárca. Babies József 1848 πον. 18—1924 január 3. Aliç köszöntött be az 1925. év, máris gyászba borí­totta társulatunkat: január 3-án váratlanul elhunyt Babies József, udv. tanácsos, a Magyar Történelmi Tár­sulat tiszteleti tagja és nagylelkű mecénása. Nem tarto­zott ugyan a történeti irodalom munkásai közé, élet­hivatása mint ügyvédet s a gr. Csekonics-ui'adalmak jogi igazgatóját más munkakörbe állította; de kevesen voltak, kik a magyar történetírást oly meleg érdeklődéssel kísér­ték volna, mint ő. Ifjúkora óta nagy szeretettel viseltetett a történelem iránt; elsősorban a hazai s főleg a család­történelem és a numizmatika érdekelték. Már ekkor kez­dett könyveket és érmeket gyűjteni, s ebhez a nemes passziójához, melynek kielégítéséhez kedvező anyagi körülményei megadták neki a lehetőséget, haláláig hű maradt. Babies Józsefet azonban nem a könyvgyűjtők szokásos szenvedélye vezette, mely a bibliográfiái ritka­ságokra veti rá magát; ő a könyvek belső értékét és használhatóságát tartotta szem előtt. Nem lévén maga történetíró, forráskiadványokra nem sok súlyt fektetett s inkább feldolgozott munkákat gyűjtött, ezeket azonban mennél teljesebben, úgyhogy hazai történelmi irodalmunk­nak főleg az utolsó félszázadi terméséből alig van jelen­tékenyebb munka, melyet meg nem szerzett volna. Emel­lett a legtöbb hazai és néhány külföldi tudományos folyó­irat is teljes sorozatban meg volt könyvtárában, s mindez többnyire ízléses félbőr, sőt nem egy közülök valódi amateur-kötésben. És Babies József nemcsak gyűjtötte, hanem olvasta is a könyveket. Magános ember lévén, amennyi időt foglalkozása s társadalmi és közéleti szereplése szabadon hagyott, azt könyvei között töltötte. Ezek voltak leg­kedvesebb barátai és nagyértékű éremgyüjteményéveT együtt a legnagyobb gonddal őrzött kincsei. Egyrészt ebből a féltő gondoskodásból, másrészt Társulatunkhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom