Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tóth László: A pápai udvar lakásviszonyai a XIII. sz. második felétől a XIV. sz. közepéig. Ism. Bartoniek Emma 88

TÖRTÉNETI IRODALOM. 89 az avignoni korban s az ezt megelőző időben pápai utazásoknál előállott beszállásolási viszonyokra. A XIII. századvégi pápai utazásokra két, eddig fel nem dolgozott forrást használ fel: az egyik Viterbo városának oklevele (1278), melyben ez III. Miklóst magához meghíván, részletesen előadja az elszállásolás feltételeit. (Kiadásait· a dolgozat 9. 1. 4. jegyzet sorolja fel.) A másik kiadója J. Haller szerint jó negyedszázaddal későbbi, de még a pápai udvar pénzügyi reformjai előttről való pápai hivatalnok-lajstrom. Ezekből a — két különböző fejlődési fokot rögzítő — forrásokból aztán szerző színes képet feist, egyfelől a pápai hivatalnoki karról — szer» vezetük negyedszázados változásairól —, másfelől ezek lakásokban való elhelyezéséről. Egyéb ez iTányú forrás híjján, magának a pápának elszállásolására vonatkozó kutatásokról le kellett mondania. Részletesen fejtegeti, hogy mely hivatalnok-kategóriák kaptak a vendéglátó várostól szabad lakást, melyek kaptak a városnak fizetett lakbérért megtérítést a kúriától, s végül, melyek kényszerültek lakásukat maguk fizetni. Szemléletesen előadja, miként vették ki, osztották el, s szerelték fel a lakásokat, amire mindre a pápai kamarának volt gondja. Minthogy a terménygazdálkodáis korában a kúria a pápai hivatalnokok járandóságait természetben fizette, természetben szolgáltatta számukra a lakásokat is. De e korban — a pénzgazdálkodásra való átmenet korában — hellyelközzel a gazdasági körülmények már rákényszerítik a kúriát is, hogy bizonyos tisztviselőkategóriák számára pénzzel térítse meg az eddig természetben nyújtott lakásokat. A vizsgálat tárgyát képező kor második része: az avignoni kor máifejlettebb. Szerzőnek természetesen e kor ési tárgy kiadott forrásaira kellett szorítkoznia, s így csak XXII. János koránál (1316—1334) kezdhette vizsgálatait. Igen érdekes az a megállapítása, hogy az akkori háborús idők hadi kiadásai fordított arányban állanak az építkezésekre és az elhelyezkedés javítására fordított összegekkel. Háborúk idején a lakásokra fordított kiadásokat szállítják le, míg békeidőben az utóbbiak növekednek meg. Élénken ecseteli a szerző — e korra már több forrás állván rendelkezésére — az általános lakásviszonyokat, melyek a XIV. század elején uralkodtak Avignonban, e provinciális francia püspöki városban,, mely egy csapásra az elé a nehéz feladat elé állíttatott, hogy a pápai udvart falai közé fogadja. Az igények kielégítésére bizottság jelölte ki a lakásokat, állapította meg a fizetendő béreket. Ε bizottság — mely a pápai udvar, a francia király és Avignon városa egy-egy képviselőjéből állott — souverain módon járt él: vette igénybe a lakásokat, lakoltatott ki, helyezett át régi hivatalnokokat. Éppígy teljhatalma volt a bérek megállapításánál, úgyhogy mind a háztulajdonosok, mi-nd a pápai hivatalnokok lakásaikat illetőleg teljesen e-