Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Srobár; V.: Pamäti z vojni a z väzenia (1914–1918). Ism. Podhradszky György 790

790 történeti irodalom. 790 get megragadni tudó készségét. Történeti szempontból figyelmet érdemelnek: az 1848 előtti Magyarország nagy vonásokkal való bemutatása, a 60—70-es évek jellemzése, egyes államférfiak, mint br. Podmaniczky Frigyes, Senyey Pál, Majlátli György stb. rövid, de találó portraitirozása, az 1881-i váci képviselőválasztás leírása, végre a nemzeti ellentállásnak és a saját birtokain lefolyt kommunistaüzelmeknek tárgyilagos, öndicsekvéstől mentes elmondása. Ezenkívül felemlítendők az „emlékek"-ben sűrűn előforduló és ha nem is mindig első kézből származó, de mindig találó, érdekes történeti anekdoták. A lelkes kiadó, lándori dr. Kéler Zoltán azonban mindenkép hálára kötelezte nemcsak egyházát, hanem a magyar történetírást és szónoklást is, hogy a jó értelemben vett „régi Magyarországának eme markáns, kimagasló egyéniségét irodalmi nyilvánulásai által megörökítette. Maga a kiadás gondos kezekre (Csengődy Lajos és Kéler Bélának), de jó lett volna a kiadók jegyzeteit Prónay báró saját jegyzeteitől valami módon elkülöníteni. Szelényi Ödön. Dr. V. Srobár: Pamäti z vojny a /, väzenia (1914—1918). Prága, 1922. Kis 8°, 1—252 old. (Srobár: Emlékek a háborúból és a fogságból.) Az első pozsonyi tót miniszternek, Srobár Lőrinc dr.nak memoire-szerű följegyzéseit tartalmazza ez a könyv a világháború idejéből. Két részre oszlik; az első rész a világháború kitörésétől 1918 augusztus 14-éig átélt élményeit tartalmazza, a második rész ceglédi internáltságát írja le, amely csaknem a háború befejezéséig húzódott el. A második rész különösebb érdeklődésünkre nem tarthat számot, az első azonban sok új és itt-ott szenzációs adattal világítja meg azokat a törekvéseket, amelyek a cseh-tót állam megvalósítására irányultak. így elsősorban kitűnik, hogy a tótoknak a csehekkel való egyesítését Srobáron kívül tulajdonképen az összes vezető tót politikai körök ellenezték, mindenekelőtt a turócszentmártoni politikusok, akik egészen 1918 októberéig csehofobok voltak s akiket Srobár ezért e művében is erős szemrehányásokkal illet. Bevallása szerint szűkebb körben már 1918 őszén megtárgyalta azt, hogy meddig terjedjenek a létesítendő Csehszlovák állam határai. Erre vonatkozólag három tervezete volt: a minimális, a közepes és a maximális, amely szerint a határok a Dunántúlra, Vácig, a Mátráig és Tokajig terjedtek volna. A mai határok szerinte hajszálnyira egyeznek a középső tervezettel. Hosszabb cikkben foglalkozik Hodzsa lapjának, a budapesti „Slovemsky Denník"-nek háborúalatti betiltásával is. Kimutatja, hogy a. betiltás nem a magyar körök, hanem a turócszentmártoni tót politikusok inervenciójára történt, az