Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

ERDÉLY ÉS A PORTA. 89 gukat a raguzaiak elé helyezték. A törökök másként látták a helyzetet. Mivel a raguzaiak csak adót fizettek, olyanformán nézték őket, mint pl. a lengyelt. Hogy az erdélyiek mégis felszólaltak, világos jele annak, hogy Erdély jelentőségét kellőképpen felfogták s magukat a kis Raguzánál többre becsülték. Az erdélyi követet a császár elé maga a fővezér vezette, akárcsak bármely független állam követét. Ha ebben hiba esett, a fejedelem felszólalt s kérte, hogy a régi rend tartassék meg s becsülete az idegen nemzetek előtt adassék meg. A császár a követet ülve fogadta, ellenben a főméltóságok, akik a fogadásnál jelen voltak, állottak. A követek körülbelül 1634 óta a császár lábai elé borultak, azelőtt csak a köntösét csókolták meg. Leboruláskor a földig hajoltak. A köntöscsókolás kitüntetés volt. II. Rákóczi György felszólalt, hogy követeivel csak a földet csókoltatják meg, mire kihallgatáskor a császár mentéjének szegélyét a fővezér maga adta a követ kezébe, hogy azt csókolja meg. A köntöscsókolás elől a független allamok követei sem térhettek ki, 1641 táján kezdték ezt tőlük megkövetelni. Az erdélyi követ fogadásánál tehát semmi sem hiányzott, ami a szabad országok követeinek fogadásánál szokásban volt, csakhogy szerényebben; az erdélyi követeknek nagyobb alázatosságot kellett mutatniok. Az erdélyi követek a császárt mély alattvalói hódolattal köszöntötték. A hang is, amelyet a porta Erdéllyel szemben használt, mindig a parancsoló ország hangja, nem egyszer durva kifejezésekkel fűszerezve. A követekkel általában tisztelettel bántak, két-három esetben történt, hogy őket huzamosabb időre visszatartották, elzárás csak II. Rákóczi György lengyel hadjárata idején bejött követeknél fordult elő, amikor a követek a Héttoronyba kerültek. Az elzárást a független országok követei sem kerülték ki. Velencei, francia követ is jutott fogságba. Igaz, hogy csak a fővezér házába, a csauszpasa lakására, a galatai várba, de fogság volt ez is. Így az erdélyi követekkel esett sérelmek is kisebbeknek látszottak s Szalánczy István követ panaszaira a fejedelem csak vigasztalást nyújtott: „Ha nálunk hatalmasabb ember követein ezt megcselekedték, tűrjük mi is békével édes Szalánczy uram." Az erdélyi állandó követet, a kapitihát, a fővezérnek, császárnak egyaránt bemutatták. A portán tartóz-