Századok – 1923-1924
Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76
ERDÉLY ÉS A PORTA. 79 Délen Egyiptom kerületekre osztva a hódoltsághoz tartozott. Keleten Perzsia a török ellen sok háborút viselt, de e harcokban birodalma nyugati részét elvesztette. 1638-tól Bagdad a török birtokában maradt. Perzsia keleti része külön ország, éppen úgy, mint Lengyelország, amely 1672-ben adófizetésre kötelezte magát. A török alá tartozott a krimi tatárok földje. A tatárok mohamedán vallásuk miatt kiváltságokat élveztek. A keresztény országok közül a török alá tartozott még Moldva és Havasalföld. Havasalföld 1330-tól számítja függetlenségét, öreg Mircea részt vett a nikápolyi csatában, amely után a töröknek adót fizetett (1417). Moldva 1359-től tekinti függetlennek magát s a töröknek 1456 óta adót fizetett. Közben Nagy István, Mátyás király kortársa, az adót megtagadta, de országát az adófizetés alól felszabadítani nem tudta. A vajdák választásába a török mindkét országban egyre jobban beleavatkozott, utóbb egyszerűen csak kinevezte őket. Ha Erdély és a porta viszonyának megállapításához ez országok között széttekintünk, akkor a független országok és a hódoltsággá lett országok nem jöhetnek szóba. A hódoltság azért, mert nincs külügye, nincs önálló belső élete, a független országok azért, mivel náluk függésre valló mozzanatok egyáltalában nem figyelhetők meg. Ezek közé tartoznak azok az országok is, amelyek közben adót fizettek, de ezzel szabadságukat nem vesztették el. Ilyen Raguza, úgyhogy Velencéhez, Lengyelországhoz, Magyarországhoz hasonlítható, amelyek időnkint szintén adóztak. Maradnak tehát csak: Moldva, Havasalföld és a krimi tatárok országa. Még a tatárok is szerencsésebbek voltak, mivel a mohamedán hitet vallották. Erdély helyzetét legjobban a Moldvával és Havasalfölddel való összehasonlítás világítja meg, mint amelyek szintén külön országok és keresztények voltak. Emellett a tatárok viszonyának megfigyelése is értékes tanulságokkal szolgál. Erdélynek a portához való viszonyát a II. Szulejman-féle okirat szabályozza, amely Erdélynek szabad fejedelemválasztást ígér, a császárnak csak a megerősítést tartja fenn és adófizetést követel. Az erdélyiek is, a török is mindig ez iratra hivatkoztak, mint alapra. Ez okiratban foglalt elvek gyakorlati megvalósítását az athnámék tartalmazzák, amelyeket a porta a fejedelmek-