Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Csánki Dezső: Békefi Remig † 830

830 tárca. s a háború szerencsétlen kimenetelét követő nehéz időkben is ezekben keresett szórakozást. Munkáját azonban nem tudta befejezni; a halál váratlanul elszólította íróasztala mellől. Társulatunk, melynek 1911-től kezdve igazgató-választmányi tagja volt, s melyet működésében adományaival több izben támogatott, emlékét hálás kegyelettel fogja megőrizni. D. F. Békefi Rémig 1858 aususztus 3—1924 május 22. A Magyar Történelmi Társulatnak, a magyar történettudománynak mély gyásza van: Békefi Rémig meghalt. Szívünk a fájdalommal küzködik, értelmünk a veszteséget mérlegeli. Ismét egy áldásdús élettel, egy tudományoktól és tapasztalatoktól kiművelt lélekkel, a közügynek pótolhatatlan munkásával, egy harmonikus emberi egyéniséggel, egy szeretett és tisztelt, felejthetetlen társunkkal lettünk szegényebbek. Szívét és elméjét egységesen, szerzete és a tudomány közt osztotta meg. Ez az egybefonódó gondolat élteti lelkének érzéseit, irányítja vágyait és munkálkodását. S az így kialakuló belső szellemi életnek legszebb alkotása: rendjének, a rend magyarországi apátságainak története. Szent Bernát egyénisége ihlette meg. Ez az apostoli lélek, a citeaux-i rend ősi virágzása, ennek az újabb századok folyamán hazánkban új életre történt ébredése az ő öröme, gyönyörűsége, s példája az ő életpéldája. És a hit hegyeket mozdít. Művelődésünk történetében méltó helyet foglal el ez az ő bálványozó szeretetével övezett, érdemes testület, s a zirci, cikádori, pilisi, pásztói ós szentgotthárdi apátságoknak általa megírt története örök emléke s bizonyára forrása is lesz a „charta charitatis" értelmében kialakult lankadatlan köztevékenységnek. E történetírói tárgyra gyakran szívesen tért vissza, s végeredményében egyes monográfiáival és egybefoglaló tanulmányaival nagyszabású egységes művet alkotott. Külön dolgozta fel a kérdést: miben állott a rend tevékenysége, hogyan lett tanítórenddé Magyarországon,