Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

történeti irodalom. 799 felállította a 9. hadsereget a sziléziai határon, ez megkezdte tehermentesítő előnyomulását Varsó felé, a Kárpátok és a Visztula közé ékelt osztrák-magyar hadsereg segítségére. A németek Varsó alá, Dankl tábornok serege a Sanhoz érkezett. De Dankl nem tudta megverni az oroszokat és átlépni a Sant, mire Mackensen tábornok helyzete is tarthatatlanná vált Varsó előtt, s október 27-én megkezdődött a visszavonulás. Hoffmann tábornok itt döntően megcáfolja azt a balvéleményt, hogy a visszavonulást a németek kezdték meg Varsó előtt. Az orosz harctéren a helyzet komollyá vált, s ez szükségessé tette a keleti főparancsnokság felállítását az orosz harctéren küzdő összes német csapatok számára; főparancsnok Hindenburg, vezérkari főnöke Ludendorff tábornok lett (1914 okt. 1.). A keleti főparancsnokság Conraddal együtt (kiről a szerző mindig a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel szól), dolgozta ki az új offenzíva tervét, melynek lényege az volt, hogy az északabbra eltolt 9. hadsereg Thorn irányából előnyomuló balszárnyával átkarolja az orosz jobbszárnyat, Szilézia irányából pedig a 9. hadsereg helyét átvevő osztrákmagyar Bölim-Ermolli-féle hadsereg nyomul elő. A döntő győzelem előfeltétele az lett volna, hogy a német nagyvezérkar szüntesse be a kilátástalan, de rendkívüli áldozatokkal járó harcokat Ypemnél és minden nélkülözhető erőt koncentráljon a keleti frontra. Falkenhayn ehhez hozzájárult, mindazáltal nem szüntette be az Ypernnél vívott harcokat s az erősítéseket csak késedelmesen indította útnak. Az offenzíva november 11-én kezdődött, s változó .szerencséjű küzdelmek után decemberben a limanovai és lodzi győzelmekre vezetett. Az első erősítések nyugatról csak december elején érkeztek meg. Hoffmann tábornok Posenben „csaknem térdenállva" könyörgött Tappen ezredesnek, a nagyvezérkar hadműveleti osztálya főnökének, hogy legalább két hadtestet adjanak a nyugati frontról egy Mlava— Varsó irányú támadásra: ez elég lett volna az oroszok hátában elérni a varsói vasútvonalat, ami az orosz hadsereg katasztrófáját idézte volna elő. Elutasították, így a siker nem lehetett döntő. „Kell, hogy harag töltsön el mindenkit, ha arra gondol, hogy ezek az izzó hazaszeretettől lelkesített fiatal emberek Ypernnél dalolva mentek a céltalan halálba!" Hasonló volt az eset a mazúri téli csata és a gorlicei áttörés után is (melyet Hoffmann tábornok szerint Conrad tervezett és Falkenhayn csak vonakodva fogadott el), a keleti főparancsnokság világosan látta, hogy az oroszokat frontális támadással nem lehet döntően megverni, s ezért június folyamán elkészítették a tervét egy gyors előretörésnek Kovno—Vilna—Minszk irányában, hogy így a Lengyelországban álló oroszokat elvágják Pétervártól. Ezt a tervet