Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Németh Imre: A Szent Domonkos-rendű apácák vezetése alatt álló 50 éves kőszegi r. kath. tanítóképző története. 1874–1924. Ism. Mayer Béla 786

786 történeti irodalom. 786 mindezek fontos és érdekes kérdések, s tanulságos volna foglalkozni velük. Végeredmény gyanánt csak azt hangoztathatjuk, hogy helytörténetírásunkban gazdaság- és társadalomtörténeti problémák feldolgozásának kell előtérbe nyomulnia, mert ez kényszeríti rá az írót, hogy mindég fejlődésláncolatokat vizsgáljon, ez teszi képessé, hogy szeme megnyíljék és fogékony legyen más (közigazgatási, szellemi) fejlődésfolyamatok felismerésére s legfőbbképen mivel az olvasóközönség is ezzel nyerhető meg a történelem kedvelésének. Mályusz Elemér. Németh Imre: A Szent Domonkos-rendű apácák vezetése alatt álló 50 éves kőszegi róni. kath. elemi iskolai tanítónőképző története. 1874—1924. Kőszeg, 1924. 8°, 68 1. A szerző igazgatója annak a tanintézetnek, melynek félszázados történetét könyvében megírja, s így módjában volt hozzáférni a legmegbízhatóbb forrásokhoz. Munkája voltaképen két részre oszlik. Az első részben az iskolafenntartó apácák küzdelmes történetét vázolja. A régi századokban hazánkban oly nagy szerepet játszó dömés apácák 1868-ban honosodtak meg újból magyar földön. Kőszegi anyaházuk kiinduló- és középpontjává vált a dicső elődjükről, Árpádházi boldog Margitról nevezett kongregációjuknak, melyhez ma a csonka hazában öt rendház tartozik. Az idegenből jött apácák gyorsan meggyarapodtak s a Ráskai Leák hagyományaihoz híven lelkesedésüket a magyar művelődés szolgálatába állították. Iskoláik közül az egyiknek, az 1874-ben alapított kőszegi tanítónőképzőnek, történetét adja elő a második rész. Végigkíséri a kezdet nehézségeiből lassan kibontakozó iskola külső ás belső fejlődését egészen napjainkig, szól az intézet kebelében működő egyesületekről, a könyvtárak és gyűjtemények gyarapodásáról, a növendékeik viszonyairól, az internátusról. A szövegben elmondottakat ügyesen egészítik ki különböző táblázatos összeállítások ós kimutatások. A fejezetekre és szakaszokra való tagolásban a szerző inkább a pedagógia szempontjait követte, mint a históriai egymásutánt. Az egységes fejlődésről így sokszor szétszakított képet nyerünk; a több helyt előforduló feltűnő ismétlések is ezzel magyarázhatók. Nagy szeretettel, de azért kellő tárgyilagossággal megírt könyve mindazonáltal mint történetírói munka is megállja helyét s forrásul szolgálhat majd legújabbkori iskolatörténetünk feldolgozói számára. Mayer Béla.