Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tragor Ignác: Vác utcái és terei. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragor Ignác: Vác lakossága a XVIII. század elején. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragos Ignác: A váci múzeum-egyesület 25. évi jelentése. Ism. Mályus Elemér 777

782 TÖRTÉNETI IRODALOM. De ha meg is engedjük a szerzőnek, hogy a gazdasági alapot figyelmen kívül hagyja, még mindég nem érthetünk egyet az anyag feldolgozásának módjával. Egyrészt nem kellett volna azt külön fejezetekben származási helye szerint (Országos Levéltár, anyakönyv stb.) ismertetni, másrészt az is csak külsőleges dolog, hogy valamely összeírás milyen kötésben van stb. amit mind jegyzetben lehet felemlíteni, hanem ehelyett az anyagot egységesen kellett volna feldolgoznia. A feldolgozás mikéntjére, hogy az ne legyen egyszerű névjegyzék, hiába keresett volna magyar mintát. Meg kellett volna tehát néznie, hogy legalább a nálunknál fejlettebb német történetírás hogyan foglalkozik hasonló kérdésekkel. Egy-egy város középkori népesedéstörténetét sok tanulmány választotta tárgyául (pl. osztrák szomszédainknál A. Helbok: Die Bevölkerung der Stadt Bregenz am Bodensee vom 14. bis zum Beginne des 18. Jahrhunderts) s a gazdasági alapot is mindegyik figyelembe vette. Valamennyi közül eredményeit tekintve az a legmeglepőbb, amely tárgyának feldolgozásában a genealógikus módszert alkalmazta. Azonban O. K. Koller könyvét (Die Einwohnerschaft der Stadt Durlach im 18. Jahrhundert in ihren wirtschaftlichen und kulturgeschichtlichen Verhältnissen dargestellt aus ihren Stammtafeln. Karlsruhe 1907) nemcsak módszere miatt, hanem azért is legmegfelelőbb minta gyanánt választhatta volna, mert ez is az általa választott korral és egy kis német városkával foglalkozik. Boller módszerének az a lényege, hogy előbb kicédulázta az anyakönyveket, a születési, halálozási, keresztszülői stb. adatokkal együtt s azután családfákat állított össze. így minden évből pontosan tudta, hogy a városnak hány, milyen korú és foglalkozású lakosa van. Megállapíthatta egyszersmind a bevándorlást és elköltözést is, mert ilyen estekben vagy a születési vagy a halálozási adat hiányzott, de egyszersmind más levéltári adatok felhasználásával a város fejlődéséről, lakosságának gazdasági, vagyoni viszonyairól oly pontos képet tudott adni, amelynél részletesebbet nem is remélhetünk. Eredményei ugyanis pontosság tekintetében természetesen sokszorosan felülmúlják a hivatalos statisztikai összeírások adatait. Igaz, ennek a feladatnak elvégzése véres-verejtékes hoszszú munkát kíván, de az eredmények megérik a fáradságot, mert nemcsak minden vácit fognak érdekelni, hanem másokat is s nemcsak minden szakembert. Ennek a munkának elvégzése nélkül viszont valóban lehetetlen más adatokat jegyezni ki az anyakönyvekből, mint amelyeket szerzőnk kénytelen felemlíteni: 1695—1722 között „három ízben akadunk hármas ikrekre és kétszer kettősekre. Érdekes, hogy ha az ikrek külön neműek voltak, Ádám és Évára keresztelték" (13. 1.) — ami csak kuriózum. Ügy hisszük, hogy Tragor, ha az említett minták figye