Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 71 Azt mondhatná valaki, hogy nem historikushoz illő a mai kor tapasztalatai alapján ítélni elmúlt idők felfogása fölött. De ne felejtsük el, hogy aki a gazdagra, a leggazdagabbra eső terhek súlyát észre tudta venni és mérlegelte is, annak a szegényre nehezedő még súlyosabbat nem lett volna szabad figyelmen kívül hagynia. A nagybirtokos osztály nem akart tudni semmiféle adózásról sem. Közülök a legkiválóbbak sem tudtak megbarátkozni az arányos teherviseléssel: „Különösen ez à birtokaránylag nem tetszhetik senkinek..." — vallotta be Dessewffy.1 Állapítsuk meg eredmény gyanánt, hogy a legnemesebb, legáldozatkészebb konzervatív reformátorok csak odáig jutottak, hogy a közteher egy részét, még pedig csekélyebb részét, birtokuk, vagyonuk arányában még hajlandók voltak elvállalni, de a nagybirtokosok zöme még az óriási kedvezmények dacára sem akart róla hallani. Mit lehetett itt kezdeni, ha Széchenyinek sokszor elismételt rábeszélése is sikertelen maradt? Ismét Széchenyi szavait idézzük: Magyarországnak el kellett pusztulnia... Az általános helyzetet jól jellemezte Dessewffy 1847-ben: Az ellenzék illúziókban ringatja magát. „A házi és hadiadó birtokaránylagos elvállalása a legszánandóbb minoritásban teng az érdekletteknél, akár számukat, akár azon arányt tekintsük, mely szerint ezen teherhez de facto járulnának."2 A helyzet pedig már Kossuthnak sokévi izgatása után volt ilyen. A mérsékelt Széchenyi-, Dessewffy-féle tervek nem valósulhattak meg a nagybirtokosok, az „olygarchák" ellenállása miatt. Az óriási előnyökért, amelyeket a magyar alkotmány biztosított számukra, ők nem akartak áldozatot hozni. Megállani nem lehetett, mert ez — Széchenyi szerint — a nemzet halálát jelentette volna. A pusztító és tisztító fergetegnek el kellett jönnie, mely elsöpörve végzetszerű hatalmával az önérdekükön túl nem emelkedő kiváltságosakat és magával ragadva a műveletlen, gondolkozni képtelen tömegeket, megmenti a 1 U о. 120. 1. 2 U. о. 119. 1.