Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Nagy Szeder István: Adatok Kiskún-Halas város történetéhez. I. köt. Ism. Mayer Béla 776

776 TÖRTÉNETI IRODALOM. Debrecen л-áros nagybecsű levéltára, a ref. kollégium értékes kézirattára, a főiskolai s egyházi levéltár olyan forrástömeget tartalmaznak s a helyi kutatás oly hatalmai tényezői, hogy ma már ezeket figyelmen kívül hagyni nem szabad és nem is lehet. R. Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez. I. kötet, Kiskunhalas, 1923. 8", 127 1. Visszaszorítva a csonka ország határai közé, helytörténeti kutatásunk bizonyára az eddiginél fokozottabb érdeklődéssel fog fordulni a megmaradt részek emlékei felé. A felvidéki vagy erdélyi városok és megyék fényes múltjával gazdag levéltári anyagával az alföldi és dunántúli helyek köziil mindenesetre kevés veheti fel a versenyt, — a másfélszázados török uralom megszakította a folytonosságot. A török elvonultával azonban a romokon új élet támadt 8 az utolsó két század békés fejlődésének adatait az egyes helyekre vonatkozólag összegyűjteni méltó és hálás tárgya a kutatásnak. Kiskunhalas is azon helységek egyike, melyeknél a török idők valósággal tabula rasa-t teremtették. A középkorban is viruló régi kun község nyomtalanul elpusztult, még a helyét sem tudják ma megállapítani. Több évtizedes lakatlanság után 1630 körül Baranyából jövő telepesek vetették meg a ma is fennálló város alapjait. Ennek az új Halasnak történetére gyűjti össze az adatokat Nagy Szeder István. Munkája első gyümölcseit egy kötetbe foglalva már a nagyközönség elé is bocsátotta. A kötet hét különálló darabból áll, melyek inkább csak nyers anyagot nyújtanak a város megírandó történetéhez, csupán az első bír feldolgozás jellegével. Ebben a halasi református templomok építéstörténetét. adja 1667-től ® legújabb időkig, meglehetős részletességgel. A foiTásközlemények sorát az 1699-ben készült s az Országos Levéltárban őrzött jászkunkerületi összeírás Halasra, vonatkozó részeinek magyar fordítása nyitja meg. Összehasonlítva az eredetivel, meggyőződtünk, hogy a kiadás és fordítás gondos és lelkiismeretes munkával készült, ha egykét hiba csúszott is beléje (így a. szerző „Vuxa Mihály örökösé" t és „Thnrzó János örökösé"-t fordít, 45. és 47. L; holott a conseriptio szövege határozottan relicta-1 vagyis özvegyet mond), úgyhogy kellő bizalommal fogadhatjuk azon közléseket is, melyek számunkra nehezebben ellenőrizhető forrásokból, legnagyobbrészt a halasi városi levéltárból, származnak. Az 1720 előtt Halatson szereplő családoknak több forrás »lapján összeállított lajstroma után „Halasi Krónika" cím alatt azokat, az évekről szóló feljegyzéseket közli a szerző, melyeket, a városi jegyzők 1723 és 1799 között a város eb6