Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Bölcskey Ödön: Capistranoi Szent János élete és kora. I. köt. Ism. Patek Ferenc 768

768 TÖRTÉNETI IRODALOM. 768 a folytatást, a teljes művel látni. Ellenségeinkkel szemben sokat emlegetett kultúrfölényünknek olyan emléke lesz ez a munka, aminőt az utolsó szomorú tíz év igen-igen keveset alkotott. Patek Ferenc. Bölcskey Ödön: Capistranoi Szent János élete és kora. I. és II. kötet. Székesfehérvár, 1923, 1924. 8", 614, 735 lap. Capistranoi Szent Jánosnak, aki Magyarországnak a török hatalom ellen vívott küzdelmeiben a nándorfehérvári csata előkészítése s abban játszott szerepe révén oly hatalmas segítője volt, mind a mai napig vajmi kevéssé rótta le háláját a nemzet. A magyar franciskánusok ugyan egyik rendtartományukat róla nevezték el, s egyébként is szorgalmasan ápolják kiváló rendtársuk emlékét, a Hunyadiak korával foglalkozó nagyobb munkáink is többé-kevésbbé méltóképen emelik ki érdemeit, tie nem tudunk egyetlen valamennyire is kielégítő, tudományos szempontból számbavehető monográfiáról, vagy cikkről, amely magyar nyelven vele foglalkoznék. Pedig Capistranoi Szent János kétségtelenül egyik legjelentékenyebb embere korának. A török ellen Magyarország és a kereszténység érdekében kifejtett működése jelentőségénél és nagy következményeinél fogva koronája ugyan pályájának, de, legalább időben, voltaképen csak kis részletét teszi ki szentünk igen változatos, tág körre kiterjedő, soha nem szűnő tevékenykedésének. Az ő egyénisége abból az erőteljes vallási renaissanceból nőtt ki, amely a XIV. század végefelé jelentkezik Itáliában, s amelyet, lia személyhez egyáltalán köthetjük, Sienai Szent Katalin működésével kell kapcsolatba hoznunk. Közvetlen elődje az a rendtársa, akitől tanult, aki iránt egész életében a legnagyobb tiszteletet tanúsította, akiről számos újonnan alapított kolostort neveztek el: Bernardin di Siena. Mindezek a szentek a hamisítatlan régi, középkori franciskánus-ideált testesítik meg, semmi köztik az újabb korhoz, a humanista renaissancehoz, amely pedig szentünk élete vége felé már virágkorát élte, s éppen az egyház emberei közt találta legjelentékenyebb támogatóit. Gondoljunk pl. Enea Sylvio Piccolominire, aki ugyanabban az időben működött az Alpesektől északra, mint szentünk, s aki II. Pál pápa korában oly sokat tett Magyarországért a török ellen folyta• tott. küzdelmében. II. Pál nem tipikus renaissance-pápa; a célok, amelyek felé tör, az ideálok, amelyekért lelkesedik, sok tekintetben azonosak a Capistranoi Szent János céljaival és ideáljaival. Mégis, mily óriási a különbség a ket ember világszemlélete közt, amint az írásaikból, tetteikből, eljárásuk módjából, minden megnyilatkozásukból kitűnik. A két ember működése több ízben érintkezett, s ez az érintkezés nem volt mindig barátságos, mint az Bölcskey előadásából is kitűnik. Felesleges kutatnunk, hogy az esetleges súrlódásokért melyi-